Röhögő vakbelünk esete a kórházakkal

Hát, tetszik vagy sem, de Arad polgármestere felhúzta a városi kórház tornyára – hú, de finom voltam! – az egészségügyi minisztériumot. 

Hiába a  sok ciklont gerjesztett kormányrendelet a kórházak decentralizációjáról, magyarán átvételéről, Gheorghe Falcă vette a jéghideg macsekot és bevágta Cseke Attila minisztériumi ablakán. A macsek a perzsaszőnyegen landolt további három sorstársával együtt, mert Arad mellett Karánsebes, Focşani és egy Dumbrăveni nevű falu vette a bátorságot, hogy szembe szálljon az eleve kiskapuval megáldott rendelet ellen. Mert hiába akarja Cseke megoldani, amit a románok húsz éve nem akarnak, mindig lesznek kóristák – megint finom voltam –, akik zsebben végződő lobbiérdekből belegyömöszölik a határozatokba a kiskapukat. A miniszter pedig lehet szép is, okos is, ezek a meggyökeresedett macilacik konyhamalacként darálják fel ambícióit, terveit.

A kórházátadási rendeletben a kiskaput adósságnak hívták, a minisztérium pedig belement, hogy nulla adóssággal adja át az egészségügyi intézményeket. Odalent persze azonnal tudták a fiúk, hogy a tárcának, országos költségvetésnek sosem lesz pénze lenullázni az ország összes kórházának összes adósságát. Voltak megyék, helyi pártaktivisták, akik pártérdekből ezen átnéztek, voltak, akik belekapaszkodtak, hogy toronyba húzzák a minisztériumot. Aradon a megyei önkormányzat pártfegyelmileg átvette a tucatnyi kérdőjelet, ketyegő bombát rejtő megyei kórházat, az államfő keresztlányát nevelő polgármester azonban felmutatta illetékes ujját.

Tehette, mert amint említettem, a rendelkezés erre lehetőséget adott. S mit lépett erre a minisztérium? Határozattervezetet készített, hogy átveszi a négy renitens kórházat. Vagyis bebizonyította, hogy amennyiben nem négy, hanem negyven, száznegyven önkormányzat mond nemet, mert nem látták a lenullázott adósságokat, mindegyiket átveszik. Mert hibás volt a rendelet, mert kiskapukat hagyott.

Amúgy tetszett, hogy a minisztérium kórházátvételi szövegébe becsempésztek egy kis durcás önállósági karámot, miszerint a tárca fenntartja magának a jogot, hogy döntsön a kórházak szerkezetéről. Miért, mit tesznek, bezárják, s az egészből sóterápia-intézetet csinálnak?

Ha pedig Arad mégis átveszi, akkor azon kevesek közé tartozik, amely nem csak szóban, de folyószámlailag is nullán kapja meg a kórházat. Állítólag, a minisztérium már átküldte a pénzt az aradi pénztárnak, s a játék folytatódik. Amennyiben igen, akkor Nicolae Ioţcu megyei elnök, és több tucatnyi társa sajnálhatja csak igazán, hogy hamarabb aláírt, mint ahogy a pénz beérkezett.

Bonyolult ország, bonyolult érdekvédelmi rendszerrel. Persze, az érdekvédelem nem rólunk, egyszerű halandókról szól, hanem a pártérdekvédelmi cégekről. Ugyan kit érdekel, ha egy város valamelyik kórháza nélkül marad?

A zsuga álljon nyerésre, a többi pedig röhögés tárgya.

Ők a pénzükön röhögnek, mi röhögnénk, ha legalább a pénzünkért kivennék vakbelünket.