Román hozzáállás az erdélyi magyarsághoz

Többlet-értéket jelent az erdélyi magyarság Románia számára, vagy biztonsági kockázatot? Jogos-e a magyarság anyanyelvű oktatása? Milyen egyáltalán a roman–magyar viszony? A magyarok iránti szemlélet változásáról a Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) készített közös felmérést 2025 októbere és decembere között, 1013 személy megkérdezésével. Hasonló felméréseket ötévente készítenek a rendszerváltás óta, legutóbb 2020-ban került sor ilyenre.

Konfliktusmentes együttélés

A tanulmány készítői szerint az eredmények nem mutatnak lényegi változást abban, hogy a romániaiak miként jellemzik a magyarok és a románok közötti viszonyt. Tavaly csupán a megkérdezettek 18%-a tartotta konfliktusosnak a viszonyt, miközben öt évvel korábban még 23% volt az arány. Területi bontásban egyértelműen látszik a város–falú különbség. Bukarestben, a megyeszékhelyeken és a többi városban ugyanis egyaránt 14% tartja konfliktusosnak a magyar–román viszonyt, falvakban viszont 23%. Korosztályos lebontásban a 18 és 34 év közötti fiatalok 26%-a, a 35 és 54 év közöttiek 19%-a, illetve a 55 éven felüliek 14%-a tartja ellentétesnek az etnikai viszonyt. A 2020-as felméréshez viszonyítva majdnem minden kategóriában csökkent azok aránya, akik konfliktusosként élik meg a magyarok és a románok közötti viszonyt Romániában, kivéve a 18 és 34 év közötti fiatalokat, ahol akkor még csak 24%-t mértek. 

Biztonsági probléma?

A megkérdezettek közel fele, pontosabban 46% gondolta úgy, hogy a magyarok nem jelentenek biztonsági kockázatot Románia számára és csak 28% tekinti veszélyforrásnak. A maradék 26% nem tudja, vagy nem válaszolt. 

10-es skálán kellett értékelniük a válaszadóknak a viszonyt, ahol az 1-es azt jelentette, hogy problémát jelentenek, míg a 10-es azt, hogy hozzájárulnak az ország működéséhez – a romániai átlag 6,2 lett. Különböző kategóriákra lebontva, a helyzetet a következő táblázat szemlélteti:

Ahogy várható volt, az erdélyiek tekintik leginkább többletértéknek a magyarokat, de a regáti régiókban is pozitív a hozzáállás. Bukarestben viszont sokkal többre értékelik a magyarság szerepét, mint a környező régiókban. Korosztályként a magyarság megítélése pozitívabb a középkorúak és az idősek között, mint a fiataloknál. Pártpreferenciák szerint a PNL és különösképpen az USR szavazói körében átlagon fölüli a magyarságról alkotott pozitív kép, leginkább ők gondolják azt, hogy a magyarok Románia előnyére vannak, míg az AUR szavazói inkább problémásnak ítélték meg, a PSD-sek pedig az országos átlag körül ingadoznak.

Kisebbségi jogok

Túl kevés vagy túl sok joggal rendelkeznek a magyarok Romániában? A megkérdezettek nagy többsége – 57% – szerint pont elég joguk van a magyaroknak, 8% szerint túl kevés, 35% szerint pedig túl sok. A válaszokat a következő táblázat szemlélteti, százalékban kifejezve:

Ismét a Kárpátokon túli vidékeken vélik úgy a legtöbben, hogy a magyarok túl sok kisebbségi jogokkal rendelkeznek, Bukarest viszont e téren is kivételt képez, a fővárosban a legalacsonyabb azok aránya. Korosztályonként a fiatalok vélik leginkább úgy, hogy a magyaroknak pont annyi joguk van Romániában, amennyi kell, miközben a középkorúak körében a legmagasabb a támogatás a kisebbségi jogok kibővítése és szűkítése iránt egyaránt! Pártpolitikai preferencia szerint az USR szavazói tartják legkevésbé, hogy a magyaroknak túl sok kisebbségi joguk lenne, míg az AUR-szavazók fele sokallja a magyarok jogait. Paradox módon azonban éppen az AUR-szavazók körében a legnagyobb azok aránya, akik túl kevésnek tartják a magyarság jogait.

Anyanyelvű oktatás és hivatalos nyelvhasználat

Hogy konkrétan mit jelent a kisebbségi jogok gyakorlása, az oktatás és a hivatali közügyintézés a leginkább érintett területek. A megkérdezettek 60%-a egyetért a romániai magyarok anyanyelvű oktatásával. Toró Tibor, a kisebbségkutató intézet szakértője megjegyezte, az elmúlt három évtizedben soha sem mérték ilyen arányú elfogadottságot az anyanyelvű oktatást illetően, korábban jellemzően 40-50% körül alakult a támogatók aránya, most viszont egyértelműen többségben vannak.

A közintézményi anyanyelvhasználatot csak a megkérdezettek 35%-a támogatja, lényegesen kevesebben, mint az anyanyelvű oktatást. A részletesebb helyzetet a következő táblázat szemlélteti, szintén százalékos arányban: 

A kisebbségi anyanyelvű oktatást legkevésbé Havasalföldön (Țara Românească) támogatják, leginkább pedig – meglepő módon – a fővárosban. Ellenben Bukarestben támogatják legkevésbé az anyanyelvi hivatali ügyintézését, melyet Moldvában egy árnyalattal többen tartják elfogadhatónak, mint Erdélyben! Korosztályos megközelítésben jóformán nincs különbség a kisebbségek anyanyelvű oktatását illetően, a fiatalok viszont sokkal nyitottabbak a hivatali anyanyelvhasználatot illetően, mint az idősek. 

Pártpolitikai kötődés alapján a PSD szavazói ellenzik leginkább a kisebbségi jogokat – kevesebb, mint felük támogatja az anyanyelvű tanulást, kevesebben, mint az AUR szimpatizánsai! Ellenben a PNL és különösképpen az USR szimpatizánsai körében a kisebbségi anyanyelvű oktatás magabiztos támogatottságnak örvend. A kisebbségi hivatalos anyanyelvhasználatot egyetlen román párt szavazói sem támogatják.

A felmérésben arra is rákérdeztek, hogy mennyire zavarja a többségieket a magyar szó. E téren alig változott a helyzet: míg 2020-ban 29% állította, hogy zavaró, ha magyarul beszélnek körülötte, addig tavaly 26% volt az arány. Valamivel elfogadóbbak lettek abban a kérdésben, hogy ha két magyar nem vált át románra, amikor többségiek, románok is vannak a közelben: 2020-ban még a megkérdezettek 68%-a tartotta udvariatlanságnak, 2025-ben az arány 61%-ra csökkent.

A magyarokkal kapcsolatos szemlélet felmérésénél a kettős állampolgársághoz való viszonyulásra is rákérdeztek, és e téren is alig változott a helyzet öt év alatt. Nagyjából tízből hat román továbbra is egyet ért azzal, hogy az erdélyi magyarok felvegyék Magyarország állampolgárságát, alighanem azért, mert Románia is állampolgárságot biztosít a szomszédos országban élő románoknak.