Romastratégia

Pár napja van uniós roma keretprogram. Stratégia még nincs, ám hogy lesz, európai uniós, nagyon valószínű. Irányvonalait, elveit az Unió szabja majd meg, konkrét tartalmát az egyes tagállamok. Hogy ér-e majd valamit, az nem elfogadásakor – talán még idén, a júniusi csúcson – derül ki, hanem minimum tíz esztendő múlva, amikor már eredményeket kell felmutatnia.

Az EU soros elnöke, Magyarország prioritásként vállalta a romastratégia keresztülvitelét. Egyrészt maga is komoly gondokkal szembesül e tekintetben, de azért is, mert az elmúlt néhány esztendő ráébresztette a Nyugatot is (többek között az onnan kitoloncolt romák botrányainak kapcsán), hogy a kérdés nem söpörhető szőnyeg alá, és valamit tenni kell. A napokban az uniós alapjogi biztos így nyilatkozott: „Eljött a cselekvés ideje, a jó szándék hangoztatása az utóbbi években mit sem változtatott a romák kirekesztettségén”.

Európában 10-12 millió roma él, a pontos szám ismeretlen, a népszámlálások a bevallott nemzetiséget rögzítik. A hazai romák – nem a statisztikai adatok szerint! – a kontinens legnépesebb közösségei közé tartoznak, Romániának tehát fokozottan kell majd figyelnie erre a stratégiára. Annyit biztosan tudunk, hogy az semmiképpen nem lesz csodafegyver, amellyel gyorsan megnyerhető egy most vesztésre álló háború. Ellenkezőleg: csak aprólékos, hosszas, kitartó munkával érhető el a romák társadalmi integrálása. A rendkívül bonyolult és szerteágazó ügy két sarokköve a munka (a megélhetés) és a tanulás biztosítása a romák számára. Az a család, amelyben senki nem dolgozik, aligha küld(het)i iskolába csemetéjét, iskoláztatás, felkészültség híján pedig a mostani  gyerekek a jövőben sem kapnak munkahelyet, a kirekesztettség tehát folytatódik. Az unióban a roma gyerekek 42 százaléka jár általános iskolába – mi aligha érjük el ezt az arányt–, aminek egyenes gazdasági kihatása is van. A román szenátus elnöke nemrég a Világbank jelentését idézte, amely szerint ha Kelet-Európában (beleértve Romániát) a roma népességet iskolázottság, felkészültség szempontjából a lakosság átlagos alkalmazhatósági, munkárafoghatási szintjére hoznák, évi 4-6 százalékkal növelnék a nemzeti összterméket.