Sokszor hallottam…

…hallom, hogy: Engem nem érdekel a politika!

Pedig a politika, a politikusok határoznak meg mindent, adják meg a keretet életünk majd’ minden mozzanatához, születésünktől egészen utolsó földi utunkig – hová, hogyan és honnan temethetnek, és lám, ilyenkor járvány idején, azt is, hányan kísérhetnek el. A politika dönti el, hogy anyakönyvezhetnek-e Magdolnának vagy hivatalosan csak Magdalena lehetek. Hogy anyáról és apáról beszélünk-e vagy szülő 1-ről és szülő 2-ről (van már rá példa, nem is oly messze kies hazánktól). Hogy mennyi adót fizetünk, és cserébe mit kapunk – milyen utakat, mennyi és milyen egészségügyi szolgáltatásra, mekkora nyugdíjra vagyunk jogosultak, és milyen kortól. Hogy hol és milyen körülmények között tarthatunk haszonállatot, házi kedvencet. Hogy mikor és milyen feltételekkel léphetjük át a határt. Hogy hangosan, nyíltan elénekelhetjük-e himnuszunkat. Hogy gyerekeink hány éves kortól mennek iskolába, és mit és hogyan, milyen nyelven tanulhatnak. Hogy ilyenkor, járvány sújtotta időkben hogyan: maszkkal vagy anélkül, és hová mehetünk vásárolni és mikor, hányan egy templomba, színházba stb. És hosszan, nagyon hosszan sorolhatnám.

Sokszor hallom…

…hogy: Mit tehet egy maroknyi a többséggel szemben?

Tehet! És tett is.

A többség mindig is igyekezett a saját szája íze szerint alakítani a törvényeket, határozatokat, döntéseket. A román pártok között egy sincs (legyen kicsi vagy nagy) olyan, amely az évek folyamán legalább egyszer ne fordult volna diskurzusában vagy szavazatával a magyarság ellen. És egy sincs olyan, amely holnap ne törölné el szívesen mindazt, amit eddig a mieink számunkra kiharcoltak. Mert meg kellett küzdeniük minden egyes – akár aprónak tűnő – jogunkért. Mert a többi párt csak pillanatnyi érdekek mentén hajlandó felkarolni egy-egy ügyünket. Ha van, aki ezeket a pillanatokat megtalálja és hasznosítsa. És semmire nincs garancia. Ahogy nincs garancia a már megszavazott és kihirdetett törvények alkalmazására (lásd az új nyugdíjtörvényt), úgy arra sincs, hogy holnap-holnapután magyarul is kimondhatjuk az IGEN-t, teszem azt, egy házasságkötő teremben, mondjuk Kisiratoson. Az elérteket meg is kell tartani. És ezt is csak akkor lehet, ha ott vagyunk. Minél többen, annál hangsúlyosabban.

Sokszor halottam…

…hogy: Nem az én szavazatomon múlik.

Ó, dehogynem! Egyetlen szavazaton is múlhat. Tessék csak megkérdezni az angyalkútiakat! Idén szeptemberben egyetlenegy szavazat kellett volna még, hogy a helyi tanácsban legyen egy képviselője az ottani magyarságnak.

Jó lenne, ha most nem 1, 5, 10 vagy akárhány szavazaton múlna, hogy az elkövetkezendő négy évben mekkora lesz a magyarság számbeli ereje a román parlamentben!

Én ezért megyek el szavazni, most is, mint mindig, és teszem voksom az enyéimre – most is, mint mindig.