Sorozatos kihívások

Fekete felhők gyülekeznek Európa fölött, Brüsszel és az országos fővárosok egyre több válsággal szembesülnek.

Az energetikai válság mélyül, Európának fel kell készülnie, hogy a télen az oroszok teljesen elzárják a gázcsapot, figyelmeztetett Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Hétfőn a Gazprom karbantartási munkálatokra hivatkozva 10 napra lezárta a Németországba irányuló földgáz-szállítást az Északi Áramlat vezetéken. Berlinben azonban attól tartanak, hogy a lezárás hosszabb időre szól, sőt, Moszkva végképp lezárja a csapot. Végül is különböző okokra hivatkozva az oroszok már eddig is teljesen leállították a Lengyelországba, Bulgáriába, Hollandiába, Dániába és Finnországba irányuló földgázszállítást. Ráadásul az EU újabb szankciókat tervez Oroszország ellen, Putyin tehát megelőző lépést tehet, ha már úgy is tovább korlátozzák a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, akkor Moszkva döntse el, hogy mikor és milyen téren teszi meg, s az EU alkalmazkodjon ehhez, nem fordítva.

A gázcsap hosszú távú lezárása mindenekelőtt Németországot érintené érzékenyen, Berlin ugyanis mindent megtett az utóbbi években, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön Moszkvával szemben. Jóllehet földrengések és cunámik nem veszélyeztetik, a 2011-es fukushimai katasztrófa után ideológiai túlfűtöttségből sorozatosan zárta be atomerőműveit, pontosabban 20-at a 23-ból, miközben a közvetlenül érintett Japán – jelentős korszerűsítés után – fokozta atomerőművei kapacitását. Berlin – szintén ideológiai elvakultságból – hőerőműveit is bezárta, kikötőit viszont nem korszerűsítette folyósított cseppgáz fogadására. Németország mindent egy lapra tett, csökönyösen növelte az orosz energiától való függőségét, fittyet hányva a kelet-európaiak és az amerikaiak figyelmeztetéseire és tiltakozásaira. Mondhatni, lebilincselte saját magát, annak kulcsát pedig naivan Moszkvába küldte.

A baltiak és a lengyelek ellenben felkészültek az orosz gázcsap lezárására, s kiépítették az alternatívát. Litvánia 2015-ben, Lengyelország 2016-ban, Horvátország pedig tavaly fejezte be Klaipeda, Gdansk, illetve Fiume kikötőinek nagyméretű felújítását a folyósított cseppgáz fogadására, illetve továbbszállítására Csehország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria felé. Litvánia már tavaly sem hosszabbította meg a szerződést a Gazprommal, az idei tél volt az első, amelyben semmilyen orosz gázt nem vásárolt. Az önsors-rontásban jeleskedő Németország viszont csak most tudatosítja, hogy milyen energetikai zsákutcába manőverezte magát, eleinte csak az ipar és a gazdaság kerülhet válságba, a hideg szezon beköszönésével viszont már a lakosság is saját bőrén tapasztalhatja meg az ideológiai rögeszmék következményeit. Manfred Weber, az egykor jobboldali Európai Néppárt német elnöke például felszólította Magyarországot, hogy adja át földgáz tartalékainak több mint felét a nélkülöző (értsd: felelőtlen) országoknak, EU-s szolidaritásból. A németek most a szolidaritásra (azaz mások szolidaritására) hivatkoznak, miután évtizedeken keresztül süketek voltak a lengyelek és a többi kelet-európai ország hasonló felszólításaira!

Az energiaválság ugyanis már beköszöntött, a földgáz és kőolaj ára már így is jelentősen növekedett. A legtöbb nyugat-európai országban a benzin literenkénti ára meghaladja a két eurót, ami 50%-os növekedés a tavaly nyárhoz képest, amikor a benzinár 1,3 euró körül forgott. A magas energiaárak az exportáló országoknak kedveznek, az EU-t viszont gazdasági válságba sodorhatják, akárcsak az 1970-es években, amikor hasonló áremelkedés volt.

Csakhogy az egymagában is súlyos energiaválság nem az egyetlen kivívás Európa számára. Oroszország agressziója a második világháború óta példátlan menekültáradatot indított el. Ukrajnából több mint 12 millióan menekültek el. Mintegy 3 millióan közülük már hazatértek, mások viszont maradnak, főleg azok, akiknek lakását tönkretették, munkáját ellehetetlenítették az oroszok, vagy kiknek otthona orosz megszállás alá kerültek! A példátlan méretű menekültválságra még rájön a migránsválság is, amit Brüsszelben nem is akarnak külön problémának tekinteni, hanem ideológiai túlfűtöttségből összemossák az előbbivel. Európa déli és dél-keleti határain fokozódik az Afrikából és Közel-Keletről származó illegális migráció, az embercsempész-bandák is rájöttek, hogy a helyzet kedvez az „üzletnek”. Sőt, idővel még inkább kedvezni fog, az ukrán gabonaexport drasztikus csökkenése komoly problémát okozhat a harmadik világ szegény, ámde szapora országaiban, ahonnan milliók indulhatnak el Európába a nyomor és éhínség elől. Putyin ezt is fegyverként használja Európa ellen, akárcsak az energiát. Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszerárak szintén növekedtek mindenütt Európában, az infláció pedig továbbgyűrűzhet. Aligha lesznek nyugodt éjszakáik az európai vezetőknek a következő időkben, a válságok és kihívások sűrűsödnek, megoldások még nem körvonalazódnak, bónuszként pedig újabb koronavírus-hullám köszönt be.