Szcenáriumok

Mielőtt egy akármilyen film forgatásához hozzákezdenének, szcenáriumot, forgatókönyvet kell megalkotni, amely többé-kevésbé részletesen felvázolja, hogyan folyik majd a – régebben cellulóz-szalagon, újabban már digitálisan rögzített – filmes történet. Sokszor ebből adódóan dől el, hogy támogatja-e valaki, mecénás, anyagilag, a készülendő filmet.

A szcenárium kifejezés a politikába (meg számos más területre) is bevonult. Tulajdonképpen már jóval a film megjelenése előtt, csak akkor nem így nevezték. Az államférfiak, hadvezérek stb., nyilván a bölcsebbjük – az amerikai és egyéb nációbeli akciófilmekben lépten-nyomon felbukkanó – B-variánssal is számoltak arra az esetre, ha az A-terv nem válna be. Ha a B-terv is netalán befuccsolna, Isten sem menti meg az akciót. (C-variánsról, talán csak tájékozatlanságomból adódóan, még nem hallottam – mármint a mozivásznon.)

A film és a valóság persze nem teljesen azonos, az élet produkálhat a fantáziadús szövegkönyvíró, rendező elképzeléseitől eltérő változatokat.

A tulajdonképpeni témára térve, a mai hazai romániai valóságról szólnék, a hatalom felső köreiben folyó kötélhúzásról.

A jelenlegi, a törvény folytán még egy ideig ügyvivő miniszterelnök, s ezáltal kormánya „bravúrosan”, aligha vitatható módon, majd félszáz szavazatos többséggel megbukott a hazai parlamentben. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az ország választott honatyáinak többsége „nem csípi” a jelenlegi hatalmat.

Hogy mi van a háttérben, ez pillanatnyilag, minthogy hosszas elemzést igényelne, legyen más kérdés.

Minden politikai párt, elvégre azért jött létre, nyilván az elsőségre, nyerésre, dominációra törekszik. Arra hivatkozva, hogy programja, elképzelése a legjobb, legüdvösebb a nemzet javára. Ha minden, az idők folyamán létrejött hazai politikai alakulat programjának legjavát, megvalósulását beteljesülésként könyvelhetnénk el, mi lennénk a csúcs.

Csakhogy sokan vannak, s egyszerre mindannyian nehezen lehetnének a csúcs.

Pedig dehogy.

***

Pillanatnyilag, 2021. október 6-án a hazai politikai és gazdasági helyzet meglehetősen bizonytalan, labilis, elméletileg több irányba is elmozdulhat.

A legkevésbé kívánatos, hogy a legrosszabb variáns, a szélsőségek irányába mozogjon, ám az ország gyenge gazdasági helyzete ezt sem teszi valószínűtlenné.

Van, azonban, elméletileg, egy (ultra)optimista forgatókönyv is, amely szerint „minden nagyon szép, minden nagyon jó”.

A szlogen ugyan egyszer már becsődölt; de hátha másodszor nem fog?