Szekundák

Bukási jegyet, szekundát kapott a tanítóktól és  tanároktól a mai (keddi) nagy országos pedagógustüntetésen Emil Boc miniszterelnök és Daniel Funeriu oktatás- és nevelésügyi miniszter.

Tevékenységüket a mintegy hétezer résztvevő mindössze egyesre, kettesre, hármasra vagy négyesre értékelte a kormány épülete előtti megmozduláson, melyen táblácskákon mutatták fel osztályzatukat.

Băsescu elnök ezúttal (majdnem teljesen) megúszta a feleltetést: családi gyászára való tekintettel a sokezres tömeg nem támadta vehemensen, sőt, még részvétét is kifejezte édesanyja halála alkalmából, arról azonban még ilyen körülmények között sem mondott le mindegyik szakszervezet, hogy a ne csak a Victoria palota, az Oktatásügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium előtt fejezze ki tiltakozását, fejtse ki követeléseit, hanem a Cotroceni palota mellett is.

S miközben mindez történt, egy caracali tanítónő már a helyi kórház intenzív osztályán folytatta több mint egy hónapos éhségsztrájkját ugyanazokért a jogokért, amelyekért megalázott pedagógustársai végső kétségbeesésükben az utcára mentek, s életét kockáztatva próbálja továbbra is jobb belátásra bírni a hatalmat, amely a Ceauşescu-korszakhoz hasonlóan semmibe veszi a tanügyet, a nemzet napszámosai szájától pedig már az éhbért is megpróbálja elvenni.

Arrogáns tanügyminiszterünknek erre  az volt a szemtelen válasza, hogy a tüntetést szervező szakszervezeti vezetők nemrég még igazgatói állásokért könyörögtek nála, s azt is személyes sértésnek tartotta, hogy megkérdőjelezték külföldön szerzett érettségi és egyetemi diplomáját, amelyet „elfelejtett” honosítani, s így abba a furcsa helyzetbe került, hogy a román törvények szerint a miniszter úr csak 11 osztállyal rendelkezik.

Pedig milyen szépen mondta Markarkó Béla miniszterelnök-helyettes az idei egyetemi tanévnyitón: „Régi igazság, hogy ha egy ország be akarja hozni a lemaradását, és valóban távlatosan gondolkodik, akkor az oktatásba fektet be a legtöbbet, hiszen kiművelt fők, erős értelmiség nélkül nem lehet a gazdaságot sem megmozdítani. Számos példa van erre világszerte, mint ahogy az ellenkezője is jól bizonyítható, hogy aki elhanyagolja az iskoláit és egyetemeit, annak nincsen esélye a szegénységből való kilábalásra.”

Csakhogy Markó csak névlegesen miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ pedig csak ötödik kerék Băsescu szekerén, gyakorlatilag nincs hatalma s így, az RMDSZ elnökének fenti szép szavai csak költőiek, mi pedig a jó szándékkal maradunk.

S azzal, hogy nemcsak a jó szándékkal kikövezett pokol útján kell haladnunk, de a hatalom már arra is kényszerít minket, hogy belépőjegyet is vegyünk a pokolba.