Szelektív hulladékgyűjtés hazai módra

Egyik reggel, amikor Arad-belváros egyik szűk utcáján autóval közlekedtem, akaratlanul végig kellett néznem a nálunk zajló szelektív hulladékgyűjtés menetét. Előttem egy kis méretű hulladékgyűjtő autó haladt, amelyik az egyik villaszerű ház előtt megállt, hogy a két alkalmazott a korszerű, emelőszerkezettel ellátott raktérbe juttassa a barna színű, füvet, faleveleket vagy más szálas hulladékot tartalmazó konténert . A háztulajdonos azonban a két alkalmazottat behívta az udvarra, láthatóan borravalót adott nekik, akik az udvaron összegyűlt, 2-3 kukányi fekete műanyagot vagy gumit is a raktérbe öntötték. Miután megtörtént, a köztisztasági alkalmazottak az üres kukákat elégedetten behúzták az udvarra, majd illedelmesen megköszönték a borravalót, és távoztak. Miközben arra vártam, hogy továbbjuthassak, azon morfondíroztam: mi értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek, ha a mindenfajta szemét amúgy is egy helyre kerül? A közelmúltban, amikor Nagyváradról vonattal hazatérve, az aradi hulladéklerakat mellett haladtunk el, elborzadva kellett ismerkednem a megyeközpont „hegyével”. Azzal a hatalmas mennyiségű szeméttel, amelynek a tetejére szerpentinen kaptató teherautó játékszernek tűnt. Ha ilyen jó ütemben haladunk, a „hegyünkön” télen akár nemzetközi síversenyt is szervezhetünk. Ha továbbra sem vesszük komolyan a szelektív hulladékgyűjtést, belefulladunk a magunk által kitermelt szemétbe. Abban a legkárosabb, egyben legtöbb a műanyag, ami emberöltőnyi idő alatt sem bomlik fel. A döntéshozók közül valakinek már kipattanhatna az agyából, hogy az összegyűlt rengeteg műanyagot ledarálják és belekeverjék az aszfaltburkolatba. Remélem, valaki egy jó, egyben közhasznú újításként szabadalmaztatja.