Szennyesmosás

Választások után jön az értékelés. Mindenekelőtt a veszteseknél szokásos a kudarc okainak elemzése, s új stratégiák kidolgozása.

A PSD háza táján nagy az elégedetlenség. A három éve szinte mindent a Băsescu-ellenesség lapjára tévő „stratégiával” Geoană és csapata elbukott jóformán minden választást. Méghozzá kedvező körülmények között. A politikum és a sajtó elkényeztette őket, miközben ellenfelét folyamatosan demonizálta. A közpénz megfejésétől függő helyi kiskirályok nehezen nyelik le, hogy Geoană „tehetségének” köszönhetően ellenzékbe kerültek. A választási csalás emlegetése aligha mentség, az ezoterikus magyarázatok, pedig közröhej tárgyává tették a pártot. Nyilvánvaló, hogy változás szükséges. Milyen irányban? A frusztrált régi gárda (Năstase), a pragmatikus irányzat (Mitrea) és az európer arculat (Diaconescu) is jelentkezett, noha a táborok még nem körvonalazódtak.

Hasonló lószeműveges Băsescu-ellenességgel a PNL is elbukott minden választást. Márciusban ők is értékelő kongresszust tartanak. A stratégia-váltás szükségessége itt is nyilvánvaló, noha náluk a szennyes-mosás belső berkekben zajlik, nem balkáni cirkusz-módra, mint a PSD-nél. Nyíltan csupán Tăriceanu morgolódott utódai rögeszméje ellen, egyéb elégedetlen hangokat nem nagyon hallani, mivel 2006 óta a PNL vezetés következetesen kizárta a pártból a máskép-gondolkodókat. Eközben „természetesen” az elnöki diktatúra-veszélyt kiabálta!

Jóllehet a győztesek általában diadalukat ünneplik és a kormányzásra összepontosítanak, a PD-L-ben is zajlik a szennyes-mosás. A reform irányzat (Preda, Voinescu, Macovei) a balkáni komaság-alapú politizálást támadja. Jól is teszi, a sorozatos választási győzelmek korántsem indokolják az etika sárba tiprását. Végül is a PD-L éppen ezt vetette a liberálisok és szocdemek szemére. Itt sem dőlt még el a küzdelem, noha az ifjú Prigoană – megérdemelt – leszereplése kijózanítóan kellene, hogy hasson.

Csupán az RMDSZ háza táján van csend. Holott a 17 éve megkövesedett csúcsvezetésre ráférne a felfrissítés. Még akkor is, ha – kínos magyarázkodás árán – pragmatikus húzással vesztes pozícióból nyertes szerepbe hozta az erdélyi magyarságot.