Szent István Intelmeiről

Molnár Gyula, az MSZP nemrég megválasztott elnöke nyilatkozta a Szent István-napi ünnepségek alkalmából: a kormány a nemzeti ünnepet is arra használja fel, hogy a migránsok ellen uszítsa a magyar lakosságot. Pedig, ugye, nyilvánvalóan benne van a szent királynak fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben, hogy az idegeneket be kell fogadni. A Kétfarkú Kutya Párt pedig ellenplakátokkal kampányol a kormány óriásplakátjai ellen, amelyeken István kirány intelmeiből kiragadott, már-már mantraként ismételt mondat áll: Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Érdekes kiragadása ez egy sokat emlegetett mondatnak a szöveg és a történelem kontextusából.

De lássuk csak az Intelmeket részletesebben.

A sokat idézett mondat a hatodik részből származik, amelynek szövege – a teljesség igénye nélkül – így szól: „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”(Kurcz Ágnes fordítása). Az Intelmekben tehát a vendégek a római királyokhoz érkező „nobiles et sapientes”-hez, azaz „nemesekhez és bölcsekhez” hasonlatosak. Vagyis Szent István itt inkább a kor katonai és tudományos elitjére gondolhatott, korántsem az akkori menekültekre vagy  üldözöttekre. Az eredeti latin szövegben a „nobiles et sapientes” kifejezés is jelzi, hogy talán mégis csak a királyi udvarba való befogadásról van szó, nem az egész királyság „nemesekkel és bölcsekkel” való feltöltéséről. Nyilvánvaló, hogy ez teljesen más helyzet, mint a mai menekültáradat idején. Szent István esetében tehát nincs szó nagy tömegű külföldi befogadásáról.

Tény, hogy az első magyar uralkodó tényleg támaszkodott külföldiekre, a középkori Magyarország erejét pedig éppen az adta a legsúlyosabb válságok közepette, hogy képes volt befogadni más – de csakis európai – népeket. A történelmi Magyarország 1526 és 1920 közötti felbomlása viszont más okok mellett azért is következett be, mert a magyar elit képtelen volt integrálni az itt élő nemzetiségeket.

Az Intelmek első szakaszát azonban sosem, vagy csak igen ritkán idézik, és nem forog közszájon, mint a fenti mondat. Ennek címe pedig: A katolikus hit megőrzéséről. És mivel a középkorban még nem történt meg a reformáció, nyilván a keresztyénség megóvásáról van szó. „Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. … Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok – távol legyen! –, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.”

Hivatkozhat-e tehát bárki szent királyunk intelmeire, amikor a migránskérdésről van szó? István király, aki saját nagybátyját és erdélyi rokonságát véres hadjáratban győzte le, mert azok nem akarták felvenni a keresztény hitet, vajon üdvözölné-e országában a muszlim vallású bevándorlók millióit? Aki halálos ágyán országát a Szűzanya oltalmába ajánlotta, vajon egyetértene-e a nők elleni erőszakhullámmal? Minden bizonnyal nem. Sőt, intelmeiben határtozottan tiltja az ilyenek gyámolítását.

Szent István ünnepén tehát még inkább figyelnünk kell intelmeire – annak teljes szövegére! –, és óvnunk kell európai, keresztyén szokásainkat, hitünket hagyományainkat.