Szent naivitás

A kommunista diktatúra évtizedeiben arra igyekeztek szoktatni mindenkit, hogy csak azt higgyük igaznak, ami a hazai médiában megjelenik vagy elhangzik. A többi az imperialisták kiszolgálói által kitalált, rendszerünket lejárató propaganda. Lassan, a saját bőrünkön tapasztaltuk meg az „aranykornak” nevezett szocializmus álnokságát, hogy a világgá hirdetett mezőgazdasági rekordtermések, a nagyszerű ipari megvalósítások, a kultúra csodálatos szárnyalása csak papíron, a hazai rádióhullámokon és a televízió képernyőjén létezik. Helyette kaptuk a „racionalizált” havi élelmiszer- és benzinadagot, a fűtetlen lakásokat, a vasárnapi munkát, a Megéneklünk, Románia fesztivált, a médiában meg diktátorunk véget nem érő hazai és külföldi munkalátogatásairól szóló sokoldalas tudósításokat. A józanabb hazai polgárok már korábban, a hithű kommunisták csak később, rádióra tapasztott füllel hallgatták a Szabad Európa Rádió vagy az Amerika Hangja adását. 

Akkor valamennyien azt hittük, hogy a számunkra elérhetetlen „szabad világban” a média csak az igazságot közli. Ó, szent naivitás! Azóta nagyon sokan rájöttünk, mekkora tévedésben éltünk. A Kelet-Közép-Európában három és fél évtizeddel ezelőtt elindult rendszerváltás után fokozatosan rádöbbentünk arra, hogy a nyugati média ugyanazt a szerepet tölti be, mint egykor mifelénk az ún. szocialista. Az agymosás hasonlósága kísérteties! A megrendelőik által ártalmasnak, lejáratónak minősített hírek ott is vagy egyáltalán nem, vagy pedig teljesen elferdítve jelennek meg a média híradásaiban. Százszámra lehetne említeni olyan jelentős közérdekű eseményt, amelyről a nyugati hírportálok még csak említést sem tettek, avval a felkiáltással, hogy amit nem közlünk, az nem is történt meg. 

Minderre releváns bizonyíték legutóbb az amerikai liberális, a konzervatív párt érdekeinek alávetett média hírközlése a Donald Trump elleni merényletről. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy átnézi a világhálón az amerikai elnökjelölt ellen elkövetett gyilkossági kísérletről megjelent, arról kiadott első tudósításokat, valószínűleg megdöbben. Az a szó, hogy „merénylet” egyetlen baloldali médiában sem szerepelt. A legtöbb olyan hírt közölt, hogy valami „zaj” (nem lövés!) miatt Trump megszakította beszédét. A CNN úgy közölte, hogy testőrei kíséretében elhagyta az emelvényt. Joe Biden, a jelenlegi amerikai elnök az első bejelentkezéskor szánalmasan hebegett, hogy nem tud részleteket. Senki és semmilyen forrás nem említett fegyvert, az elnökjelölt sérülését, a halálos áldozatot, a sebesülteket. A republikánusok által megrendezett provokációról szóló feltételezést viszont terjesztették. Szándékosan elhallgatták azt a tényt, hogy az elnökjelölt egyetlen váratlan fejmozdulatán, csak millimétereken múlott az élete! Attól a médiától el sem lehetett, továbbra sem lehet elvárni, hogy megemlítse az érintett hidegvérét, azt a híveinek szóló bátor, biztató ökölbe szorított kézmozdulatát. És azt sem, hogy objektíven elemezze Trump néhány nappal később elmondott, az Egyesült Államok helyzetét taglaló másfél órás választási beszédét. 

Ha ezeket végiggondolom, azt hiszem, mi, a szocialista poklot megjártak nagyon rövid idő alatt cseberből vederbe kerültünk. De miként lehet(ne) abból kikerülni?