Szivárgás

2006-ban, a nagy tiszai árhullám idején Szegeden éltem. Emlékszem, az egész város kint volt a parton, rakták a homokzsákokat, lapátoltak, kemény munka folyt, hogy a folyót medrében tartsák. Nagyjából sikerült is, de itt-ott azért alattomos szivárgások áttörtek, és mire észbe kaptak, a belgyógyászati és az onkológiai klinika alagsorai megteltek vízzel. Sok értékes orvosi műszer és készülék veszett oda, a kár sokmilliós volt, és bizony hosszú időbe telt, amíg sikerült pótolni a hiányukat.

Valami ilyesmit érzek most a határvédelem kapcsán. Magyarország valóban mindent megtesz, hogy elzárja a migránsok útját a déli határon. Kerítés épült és épül, rendőrök, katonák járőrőznek, újabb határvadász századokat állítanak fel, halljuk a hírekben, hogy elfogják és visszaküldik a betolakodókat.

Mégis, egyre több nem európai arcot látni a főváros utcáin. Ázsiaiak, afrikaiak – utóbbiak aránytalanul sokan – tarkítják az utcaképet, és viselkednek – úgy, mint otthon. Szétdobálják a szemetet, lökdösődnek, hangoskodnak, egyre merészebben zaklatják a fiatal nőket, sőt némelyek a fiatal fiúkat is...

A bevándorlási hivatalban naponta több tíz kérelmet adnak be – holott van, akinek eleve el sem fogadják a folyamodványát. Szorozzuk be ezt mondjuk csupán hat hónappal... A végeredmény sok ezer. Félelmetes...

És persze ráépült már az üzlet is a folyamatra: ügyvédi irodák tucatjai foglalkoznak azzal – nem is olcsón –, hogy bevándorlási kérelmeket intézzenek. Ezeknek a „szegény menekülteknek” valahonnan van pénzük a több tízezer forintos szolgáltatás megfizetésére, a fejenként 20 ezer forintos illetékbélyegekre, és valahol vannak, laknak addig is... És esznek, isznak, élnek, méregdrága ruhákban grasszálnak, méregdrága okostelefonokkal, tabletekkel kommunikálnak naphosszat... és van pénzük ezek költségeire is.

Valahol szivárog a rendszer. Ezek már a spájzban vannak! Mire megszavazzuk, hogy nem akarjuk őket, már a pincét is elárasztják... Sőt, félő, hogy az emeletet is birtokba veszik. Mert nekik nincsenek skrupulusaik, erkölcsi gát nem állja útjukat, ami tetszik nekik, azt elveszik, azonnal, erővel. És vannak bőven mohó, pénzéhes segítőik, akiknek pénzért minden eladó. A haza is.

Három hét van még a népszavazásig, amely szakértők szerint afféle precedens lehet Európa más országai számára is. Meg is rémültek alaposan az Unió „fejesei”, a balliberálisok össztüzet zudítanak ránk. Különadókat, kizárást, büntetéseket javasolnak, a megfélemlítés minden eszközét kipróbálják rajtunk.

Mégis egyetlen reménye ennek a sokat szenvedett kis népnek, hogy a világon mindenütt a magyar polgárok ki merik mondani, és ki is mondják: Nem! Nem akarunk velük együtt élni! Nem akarunk megváltozni, megalázkodni, meghalni! Nem akarunk Jézus helyett Allahot, Biblia helyett Koránt, polgári szabadság helyett saríát. Szabad, tiszta, hitvalló keresztény Európát, Magyarországot, Kárpát-medencét akarunk...