Szivárvány

Az még csak hagyján, hogy a széltében-hosszában ma is énekelt nacionalistán avas román nemzeti dal azt állítja, hogy csak három szín van a világon.

Hisz tegyük a kezünket a szívünkre, vannak, akik közöttünk is csak a trikolort ismerik.

Jó, jó, nem a piros–sárga–kéket, hanem a piros–fehér–zöldet, pedig a nemzeti színek szentek és sérthetetlenek, azokkal nem szabadna játszadozni.

Az viszont érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy a hazai botcsinálta politikai osztály – tisztelet a kivételeknek – most azt akarja elhitetni velünk, hogy csak két szín van a világon, a fekete, meg a fehér.

Ami szerint az ország politikusai is kettéoszlottak: fehér és fekete táborra.

A fehérbe tartoznak a becsületesek, jóhiszeműek, felkészültek, rátermettek, éleslátóak, önfeláldozóak, a feketébe pedig a tolvajok, korruptak, megvesztegethetők, tehetségtelenek, nemzetárulók.

Ami akár igaz is lehetne, a polgárnak is könnyű dolga lenne szavazáskor, amikor a voksát mindig a fehérek táborára adná, s biztos lehetne abban, hogy jól döntött.

Csakhogy a gond ott van, hogy mindkét tábor saját magát kiáltja ki fehérnek, ellenfelét pedig feketének, s magának az adófizető polgárnak kell eldöntenie, hogy melyik tábornak van igaza és melyik próbálja őt becsapni, melyik tábor a fekete és melyik a fehér.

Ami szintén lehetetlen, hiszen nem két szín van a világon, nem is három, nem vagyunk színvakok, s arra is emlékszünk, hogy maguk a politikusok is szoktak olykor színekről beszélni.

Az egyik elnökválasztáson például az ibolyának tulajdonítottak földöntúli erőt, voltak, akik a vöröset átkozták ki, mint kommunistát, nagyon sokan a zöldet iktatták ki a színskálából az egykori vasgárdisták szimbóluma miatt, a narancssárgát meg azért utálták meg milliók, mivel az elmúlt felelőtlen kormányzás alatt sokhelyütt még a kerítéseket is narancsszínűre festették, ahogy annak idején Kolozsvár fura ura piros–sárga–kékre a pezsgőspoharakat, parki ülőkéket és virágágyásokat.

De hát, kérem, nem a színekkel van nekünk gondunk, hanem a kétszínűséggel és korlátolt háromszínűséggel, s azzal, hogy annyi tolvajlás után most már a színeket is ellopják tőlünk.

Azt hiszik: a választópolgár olyan ostoba, hogy ne tudná, nincs csak fekete és fehér, ne fogná fel, hogy ha különböző arányban is, mindkét táborban vannak feketék és fehérek is a terméketlen szürkeség mellett.

És abban is reménykedik az egyszerű választópolgár, hogy ha jól dönt, belátható időn belül akár még a szivárvány is megjelenhet az ország egén.