Tanulság

A fiatal, harminc éven aluli nemzedék számára júnus 13–15. semmit nem mond, pedig húsz esztendővel ezelőtt fontos mozzanata volt a posztkommunista Románia történelmének: egy hatalmas hatalom elleni tiltakozás és a bányászjárás időszaka. 

A „posztkommunista” kifejezés azonban bizonyos óvatosságot követel, hisz ne feledjük, 1990 nyarának elején még fél év sem telt el a diktatúra bukásától, s a hatalomban jórészt a régi rendszer második-harmadik vonalának képviselői vettek részt. A bukaresti Egyetem téren tartott, időtartamát tekintve mindmáig a leghosszabb tüntetés fő követelése mindenekelőtt ez volt: a kommunisták eltávolítása a hatalom éléről. S amikor a hatalom nem boldogult a nép jó részének rokonszenvét bíró „golánokkal” (csavargókkal – így nevezték a teret immár több mint 50 napja megszállva tartókat), a Zsil-völgyi bányászokhoz fordult, hogy „a munkásosztály élcsapatával” törje le a lázadásnak minősített ellenállást.

Három napon keresztül garázdálkodott az élcsapat, tört-zúzott, majd dolgavégezetten hazament, nyomában pusztulás, néhány halott, sebesült maradt. Az igazi felelősöket mindmáig nem sikerült megtalálni: az akkori államelnököt, Ion Iliescut és további harminc személyt tavaly tavasszal hosszas vizsgálat után felmentették a vád alól, Ion Cosma bányászvezér azonban már előbb több éves börtönbüntetést kapott, mint a bányászjárás fő vádlottja, pedig maga is a hatalmi játék – mellesleg bűnös – áldozata volt.

A szomorú emlékű bányászjárás húszéves évfordulóján, a kormány elleni bizalmatlansági indítvány megszavazása küszöbén újra feszült a helyzet Romániában. Egy közvéleménykutatás szombaton közzétett eredményei azt mutatják, hogy a lakosság mintegy háromnegyede nem ért egyet a jelenlegi vezetőkkel, kormányzásukat és közpolitikai szereplésüket elfogadhatatlannak minősíti. A keddi nagy tüntetésre a Zsil völgyéből, Olténiából is a fővárosba érkeznek bányászok, ezúttal azonban nem a hatalomellenes megmozdulás elfojtására, hanem támogatására. Az elmúlt húsz esztendő, és nem utolsósorban a bányászjárás egyik fontos tanulsága az, hogy politikai kérdéseket nem lehet, nem szabad erőszakkal rendezni.