Távozik-e, marad-e?  

Az utóbbi jó egy hétben nagyon rájárt a rúd a hazai vasúti személyszállításra. Óriási, országos médiabotrány kerekedett abból, hogy a tengerpartról Arad felé tartó járat mozdonya meghibásodott, a szerelvény a mezőn vesztegelt, majd a segítségére küldött mozdony ugyancsak bemondta az unalmast, végül a harmadiknak sikerült bevontatnia a szerelvényt, amely elképzelhetetlennek tűnő késéssel érkezett meg rendeltetési helyére. Aztán pár nap múlva majdnem hasonló történet.

No jó, mondhatnánk, műszaki hiba bárhol, bármikor előfordulhat, jobb cégeknél is. Hogy ne beszéljek teljesen a levegőbe, csak példaként: nemrégiben Bukarestben egy ünnep-alkalmi repülésre készülő, meghibásodott amerikai (USA) helikopter végzett bravúros, csak a jól képzett pilótának (meg a román rendőrök lélekjelenlétének) köszönhető kényszerleszállást a román fővárosban; sok-sok éve egy űrhajósokat szállító amerikai rakéta robbant fel röviddel felszállása után, több ember halálát okozva. Szóval a baj mondhatni bármikor bekövetkezhet. No de ha egymás után, sorozatban történik, az már nem véletlen, hanem súlyos rendszerhiba.

A hazai vasutak személyszállító részlegének esetében ez forog fenn. E részleg élén álló (elméletileg) felelős a történtekért, hisz ő irányítja az egész rendszert. Ha az esetenként becsődöl, rá kenhető a felelősség.

Ennek kapcsán jut eszembe egy régi, a két világháború közötti történet. Egy súlyos romániai vasúti szerencsétlenség kapcsán a vizsgálat egy bizonyos, a váltót tévesre állító vasutast hozott ki bűnösnek. A kor neves publicistája kikelt, és az akkori közlekedési miniszter, mint fő bűnös fejét követelte. A hazai román publicisztikában az „acarul Păun” (Păun váltókezelő) esete „virálissá vált”, ahogy a mai internetes korban mondanánk.

Hogy az elmúlt napokbeli, igen súlyos esetekben mekkora a vasúti személyszállítás főnökének a felelőssége?

Ami tény: kétségtelenül fölöttébb ostobán, vezető szakemberhez méltatlanul viselkedett, amikor buta, mondhatni minősíthetetlen módon reagált a tikkasztó kánikulában mezőn rekedt, víz és élelem nélkül maradt utasok ellátása felől érdeklődő újságírók kérdéseire. (A fáradtság, kimerültség aligha számíthat mentségnek, még akkor sem, ha előző, jól értesültek szerint 8000 eurót meghaladó fizetését nem egészen 6000 eurósra cserélte a köz érdekében.)

Aki magas funkciót vállal, igen szép javadalmazással, az a vele járó kockázatokat is vállalja.

Na jó, de mi ebben a pláne?

Hát az, hogy a történet a jelenlegi román kormánykoalíció távolról sem feszültségmentes viszonyai között zajlik.

A miniszterelnök pár napja úgy nyilatkozott: ha a CFR-főnök kormánytag volna, ma már otthon lenne (azaz: elbocsátva).

Csakhogy a vasúti főember a kormánykoalíció második pártjának (USR-PLUS) tagja, esetleges menesztése nem a kormányfő, hanem az USR-s párti közlekedési miniszter feladata lenne. Ha a politikában egyik fél enged, az gyengeségének jeleként is felfogható. És ki kockáztatna, ha nem muszáj?

Amúgy nem jelentéktelen adalék, hogy a Román Vasutak személyszállító részlegének mai napig, az idei kalendárium nyolcadik hónapjában (!?) sincs elfogadott költségvetése! Van egy múlt héten megjelent „közvitára bocsátott” tervezet, amely igen csekély, 5 százalékon aluli mértékben csökkentené az ágazat több százmilliós veszteségét, többek között mintegy ezer ember elbocsátásával.

Az egykor (minden hibája ellenére) dicsőséges vasút – persze a körülmények alapos változása közepette – ma igen nehéz helyzetben van. Az élén csak egy zseniális vezető tudna, ha tudna, jelentős eredményt felmutatni. Egyik napról, hónapról a másikra biztosan nem.

A mostani (nemrég súlyos emberi hibát vétett) vezető menesztése a jelenlegi körülmények között, szerintem, aligha kecsegtetne áttörő eredménnyel. Próbálkozni azonban mindig lehet, talán érdemes is.