Tegeződöm az üzenetrögzítővel

A szolgáltató vállalatok szétküldött hivatalos papírjaik egy részén immár évek óta tegező viszonyban fordulnak ügyfeleikhez. Hogy „egyezz bele” a szerződés módosításába, hogy „vedd tudomásul” a szolgáltatási díjak emelését, hogy „fizesd be” mihamarabb az esedékes számlát, hogy… Pertu, olyan kedélyeskedő „măi Fănică, Ionică” stb. stílusban. Teljesen függetlenül az ügyfeleik nemétől, korától, vallásától, a társadalomban betöltött szerepüktől. Egyszer egy ilyen felszólításra azt válaszoltam a telefonos beszélgetőpartneremnek, hogy nem emlékszem, mikor voltunk együtt Gigi Becali alkalmazottjai.  Megértette a célzást a „nu am păzit împreună oile” (nem őriztük együtt a juhnyájat) román szólásmondásra, és elnézést kért. Utána önözve fejeztük be a beszélgetést. 

Korábban egy jegyzetben már megírtam, hogy minden vállalatnak bizonyosan van legalább egy jogásza. A hivatalos levelek megfogalmazásakor a törvényes előírások figyelembe vétele mellett neki kellene figyelnie az ilyen udvariatlan megszólításra. Csakhogy az illető cégeknél senki sem törődik a kritikai jellegű észrevételekkel, megjegyzéssel, a kisebbségi nyelven írt sajtót meg végképp nem olvassa. Különben is mindig a szolgáltató áll az erdő felől, számára az udvariasság csak addig kötelező, amíg a kliens alá nem írta vele a szerződést. Utána… 

Minap csengett a telefon. Egyedül lévén otthon, felvettem a kagylót, mire az üzenetrögzítőről minden bevezetés nélkül: Ügyfelünk! Felhívom a figyelmedet, hogy az előző havi számlabefizetés határideje lejárt, és még nem fizetted be (nu ai achitat-o). A szöveg végén beleszóltam, hogy a határidő tényleg lejárt a hónap 6-án, de a számlát csak tegnap, 9-én kaptuk meg. A feleségem most intézi. Az üzenetrögzítő programálasa valószínűleg csak az achitat (fizetni) szót értette, azonnal félbeszakított és így válaszolt: Tudomásul vettem, hogy kifizetted, legyen szép napod! 

Letettem a kagylót, és megállapítottam, hogy néhány percen keresztül tegeződtem egy üzenetrögzítővel. Ismerőseim tudják, szeretem a társalgásban a tegező viszonyt. Egyenlő partnerként könnyebb kommunikálni. Egykori tanítványaim jó részével tegeződöm, s ebben nem találok semmi kivetnivalót. De szüleimtől, egykori iskolai oktatóimtól tudom, hogy a tegeződést mindig az idősebb, a férfi–nő viszonyban a hölgy, a férfiaknál ugyanazon korúak esetében a rangsorban magasabban lévő kezdeményezi. Minden esetben úgy, hogy előbb megkérdi partnerétől, hogy beleegyezik-e. 

Ismeretlent úgy letegezni, hogy nem ismered nemét, életkorát, s nem kéred beleegyezését, alpári udvariatlanságnak tartom. Mondom ezt, még akkor is, ha az említett esetben beprogramozott robotról van szó. Mert a szöveget egy emberi lény megírta, valaki ellenőrizte, és egy másik személy valamilyen hangrögzítő eszközre ráolvasta. Egyiküknek sem tűnt fel a durva sértés? 

Tudom, manapság már nincsenek illemtantanárok. Akik oktatják a serdülőknek, a fiataloknak, hogyan kell viselkedni a társaságban, hogyan kell ismerkedni, hogyan kell megadni a tiszteletet egy idősebbnek, a hölgyeknek, a köztiszteletben álló személyeknek. 

Ez utóbbiról jutott eszembe az a jelenet, amikor, a televízióban valamikor a század elején közvetített egyik állami fogadáson Iliescu volt államelnökünk meglátta egy beszélgető társaságban I. Mihály román királyt. Hívás nélkül, vigyorgó képpel közeledett feléje, hogy parolázzon. A volt uralkodó egyszerűen hátat fordított neki, nem vett róla tudomást. Erre mondta egyik ismerősöm: látszik, hogy Iliescu Moszkvában tanulta az etikett szabályait. Őt nem oktatták arra, hogy az ismerkedést, a kézfogást az idősebb, a rangban magasabb kezdeményezi. Mihály idősebb is volt, s egy exkirály azért mégis tekintélyesebb, mint egy volt államelnök. A diplomatáknak, államvezető politikusoknak ezt tantárgyként tanítják.

A hazai egyetemek marketing-menedzsment szakán kötelező tantárgyként szerepel az a mód, ahogyan kapcsolatot kell teremteni az ügyféllel. A jegyzet első részében taglaltak alapján úgy tűnik, a hazai vállalatok menedzsereinek egy része ugyanúgy hiányzott azokról az órákról, mint volt államelnökünk moszkvai egyetemjárása idején.