Terrorizmus

Az Egyesült Államok kegyeletteljesen emlékezett a kilenc év előtti borzalomra, amely nemcsak az ikertornyokat és az USA sebezhetetlenségének mítoszát robbantotta fel, hanem a világban is fordulatot idézett elő „a terrorizmus elleni világméretű harc” meghirdetésével.

Hogy mi a terrorizmus a szó hétköznapi értelmében, mindenki tudja: egyének vagy csoportok által elkövetett erőszak – gyilkosság, merénylet, robbantás. Bár furcsa módon nincs hivatalos, tudományos meghatározása, az világos: politikai indíttatású, célja félelemkeltéssel, a lakosság (és a hatalom) rettegésben tartásával (soha nem tudni, mikor, hol, mire-kire csapnak le válogatás nélküli eszközökkel) valamely állam működésének megzavarása, megbénítása, hatalmi viszonyainak megváltoztatása. Sőt, egyes terrorszervezetek (legalább 125-öt tartanak nyilván) egyenesen világuralomra törekednek.

A 2001. szeptember 11-i New York-i repülőgép-eltérítéses akció következményeként a terrorizmus fogalma át- és felértékelődött. Mivel a világ vezető nagyhatalmát érte a kivételes méretű támadás, s a meránylől külföldiek voltak, az addig inkább belföldi, bűnüldözési ügynek minősített terrorizmus nemzetközi biztonságpolitikai kérdéssé vált. Az 1960-as években újraéledt modern terrorizmus (német Vörös Hadsereg Frakció, francia Action Direct, olasz Vörös Brigádok, baszk ETA, ír IRA stb.) lényegében az adott országok gondja-baja volt; a kelet-európai országokkal kibővült NATO Parlamenti Közgyűlése 2001. évi 47. ülésszakának „Harc a terrorizmus ellen” című nyilatkozata (2001. október 9.) már így fogalmaz: „meg kell tenni minden szükséges lépést a 2001. szeptember 11-ei támadásra való válaszadás érdekében” (5. pont) – közösen. Aztán megkezdődött az afganisztáni és iraki háború a terrorizmus elleni világméretű harc jegyében.

E kétoldalú harc eredményessége közismert, iszonyatos emberi és anyagi áldozatairól, lelki traumáiról legfeljebb becsléseink lehetnek. Nagyon sok mindent nem értünk (például az öngyilkos merénylőket sem), mára azonban egyre világosabb: a fegyver, a háború csekély sikerrel kecsegtet, más utakat kellene találni. Viszont áll az említett nyilatkozat utolsó (22. pontja): „a terrorizmus elleni küzdelem sokrétű, hosszantartó és bonyolult lesz”.

Ma fogalmunk sincs, mennyire hosszantartó.