Tíz év számokban

Meglehetősen jól sikerült megtartani arányunkat a magyar oktatásban az elmúlt tíz évben Erdélyben – derül ki az Iskola Alapítvány megrendelésére a SoDiSo Research kutatócég készítette oktatási elemzésből. Az elemzés a tágabb értelembe vett Erdély 15 megyéjére terjed ki, a tizenhatodikban, Krassó-Szörényben ugyanis már nincs magyar nyelvű oktatás.

A tavalyi népszámlálás előzetes adatai alapján Erdély (mind a 16 megye) összlakossága 4,8%-kal csökkent az előző, 2011-es népszámláláshoz képest, a magyar nemzetiségűeké viszont sokkal nagyobb mértékben, 19,1%-kal, a románoké pedig 8,8%-kal. A valós arányokat nagymértékben eltorzítja az a 742 225 személy, akiknek a nemzetisége ismeretlen, adataikat ugyanis nem személyes információk, hanem egyéb adatbázisból emelték be.

Erdély teljes diáklétszáma 10%-kal, 1,05 millióról 940 ezerre csökkent, a magyarul tanulók száma pedig csak kissé hangsúlyosabban, 12%-kal, 167 ezerről 147 ezerre. Vagyis a magyar nyelvű közoktatás súlya viszonylag stabil maradt: 2011 és 2021 között a megvizsgált 15 megyében a magyar nyelven tanulók aránya 16,3%-ról 15,6%-ra csökkent, miközben a régióban a magyarok aránya az össznépességen belül 19,8%-ról 18%-ra esett vissza. A különbség mindenekelőtt a magyar közösség korszerkezetére vezethető vissza, a magyarok között nagyobb az idősek vagy középkorúak aránya, mint a gyerekeké – nagyobb mértékben, mint a szintén elöregedő románságnál és lényegesen nagyobb mértékben, mint például a fiatal roma/cigány közösségnél.

Oktatási szintekre lebontva jelentősek a különbségek: a megvizsgált 15 megye óvodásainak 16,9%-a jár magyar nyelvű óvodába, az elemisták és általános iskolások 16,2%-a és a gimnazisták 13,1%-a. Az óvodások nagyobb aránya mindenekelőtt annak tudható be, hogy a magyarok inkább járatják óvodába a gyerekeiket, mint a románok. A gimnazisták kisebb aránya pedig a földrajzi távolságokra vezethető vissza, a szórványmegyékben ugyanis kevés a magyar nyelvű líceum, a távolabbi településeken élő szülők nem mindig vállalják kamaszkorú gyermekeik bentlakásba küldését, vagy hosszas ingázását, inkább helyi román nyelvű líceumba íratják. Ami az arányok alakulását illeti, minden szinten csökkenés tapasztalható, a magyar óvodások száma például 14%-kal esett vissza 2012 és 2022 között, az elemistáké és az általános iskolásoké 9%-kal, a gimnazistáké pedig 19%-kal. Arányosan viszont jóval kisebb a visszaesés, a román (és egyéb tannyelvű) iskolák létszáma szintén jelentősen csökkent, néhol nagyobb mértékben, mint a magyaroké.

Megyei szinten is jelentősek a különbségek a magyar oktatásban részesülők számának és arányának alakulását illetően az utóbbi évtizedben, amint a mellékelt táblázat mutatja, %-ban: 

A diáklétszám csökkenése általános tendencia, s nemcsak a magyar iskolákban. A társadalom elöregedése és a kivándorlás nyomán évről évre kevesebb diák lépi át Erdély (és Románia) iskoláinak a kapuit. A magyar tannyelvű óvodák létszáma legkisebb mértékben Hargita, Temes, Kolozs és Szilágy megyékben csökkent, ott a csökkenés kisebb, mint 10%, miközben Hunyad megyében távolról a legnagyobb, kevesebb, mint felére esett vissza. Elemi és általános iskolai szinten Hargita, Maros és Szatmár megyékben legkisebb a létszámcsökkenés, Hunyadban pedig a legnagyobb. Kolozs és különösképpen Temes megyék amolyan kakukktojásnak számítanak, előbbiben a magyarul tanulók létszáma nem változott, utóbbiban pedig növekedett egy évtized alatt! Líceumi szinten szintén Kolozs megyében legjobb a helyzet, ott a létszámcsökkenés csupán 6%-os volt, miközben Arad és Máramaros megyékben a 40%-t is meghaladja, utóbbiban az 50%-t is megközelíti. Szeben megye 100%-os visszaesése annak tudható be, hogy ott már megszűnt a magyar nyelvű líceumi oktatás.

Ami az arányokat illeti, még jelentősebbek az eltérések. Hargita és Szatmár megyékben például a magyar tannyelvű óvodák tanulóinak aránya növekedett, vagyis a román (és egyéb tannyelvű) óvodák létszáma még nagyobb mértékben csökkent. Elemi és általános iskolai szinten Hargita és Temes megyékben tapasztalható növekedés, mindkét megyében a magyarul tanulók aránya 3%-kal növekedett a tíz évvel korábbi helyzethez képest. Végül líceumi szinten Hargita, Kovászna és Szatmár megyékben minimális a növekedés, Fehér és Kolozs megyében már jelentősebb, Biharban (20%) pedig látványos. Vagyis a magyarul tanuló gimnazisták aránya 20%-kal növekedett az utóbbi évtizedben, még ha a diákok abszolút száma 12%-kal csökkent is, a román (és egyéb) nyelvű líceumok diákjainak létszámcsökkenése ugyanis még drasztikusabb volt. Manapság Erdély hat megyéjében a magyarul tanuló gimnazisták aránya nagyobb, mint egy évtizeddel ezelőtt. 

A mostani tanévben a mintegy 32 ezer óvodás mellett 115 ezer magyar tagozatos diák (48 ezer elemista, 38 ezer általános iskolás és 29 ezer gimnazista és szakiskolás) koptatja Erdély iskoláinak padjait. Pontosabban 803 elemi, 504 általános, 121 líceum és 63 szakiskola padjait – derül ki a tanulmányból. A magyar oktatási intézményrendszer sok, többnyire apró szerkezetváltáson ment keresztül az utóbbi öt évben: összességében 70 oktatási iskola szűnt meg, illetve 21 új alakult. Településszinten ez azt jelenti, hogy 49 településen teljesen felszámolódott a magyar oktatás, két településen viszont sikerült beindítani azt. A jelenség okai sokrétűek: a megszűnt magyar oktatási helyszínek többsége falusi kisiskola (45), illetve 4 szórványvárosban számolódott fel az anyanyelvű képzés az elmúlt öt évben. Megyék szerint a legtöbb, magyar oktatás nélkül maradt település Marosban (9 település), Hargitában (8), Kolozsban (7), Szilágyban (7), Beszterce-Naszódban (4) és Kovásznában (4) volt.