Tombol a nyár

Hol vannak már azok az évek, amikor a Neptun strand volt Arad egyik legfőbb vonzereje a nyári hónapokban?! Hol van az idő, amikor a cukorgyár melletti „lóstrand” (itt mosdatták lovaikat a pernyávai bérkocsisok) finom homokjában hancúroztak a kisgyerekek, fociztak a nagyok, majd az öreg folyót átúszva a Port Arthurban finom sörrel öblítették le kiszáradó torkukat?

Ma a Neptun rég nem az, ami egykoron volt. Minden korábbi varázsa elszállt, a szennyes vizű folyóban már nem mártózik meg senki. A fiatalok többsége a gyoroki tó vizében hűsöl, a mikelakaiak a „Gemit” részesítik előnyben, a

belvárosiak az AMEFA Sportklub gondozásában lévő ligeti uszodát. És még találni konkurenciát…

Ide, a ligeti „strandra” hozzák az úszni tanuló apróságokat is, hiszen sok veterán úszó, vízipólós szakszerűen oktatja őket, és szeretteti meg velük a nyári hónapok talán legszebb, de mindenképpen kiváltságos sportját.

Mert egy régi, helyi axióma szerint, aki nem tud úszni, az nem is vérbeli aradi. Az „gyütt ment”. (Vajon a város ügyeit intéző „influenszer” politikusok közül hány merne elmenni egy „nagy körre”, az „aradicumok” egyik, lassan feledésbe merülő nyári úszótúrájára?)

Mindez eszembe jutott egy ligeti hétköznap, amikor, népes gyermekcsoport vonult be a ligeti uszodába a késő délutáni úszóleckére. Telt ház volt aznap és közel 40 fok meleg. A férfiöltöző ajtaja kipattant, és egy nagymama nyomult be kis unokájával. Az idősödő hölgyet nyílván csak az érdekelte, hogy a fiúcskára ráadja a fürdőnadrágot. Nem nézett sem jobbra, sem balra, hanem vetkőztette a kisfiút az éppen teltházas férfiöltözőben. Az addigi férfizsibongás menten elnémult. A többit az önök fantáziájára bízom. Pillanatok alatt elkészült, majd kifelé menet azt mondta a srácnak: „Na látod, így kell gyorsan átöltözni, hogy ne zavarjál senkit.”

Hát nem édes?