Törvénytisztelet

Senki sem állhat a törvény fölött, írja az alkotmány. Nemcsak a romániai, hanem minden civilizált országé, hiszen a jogállamiság a törvény uralmát jelenti.

A bukaresti politikai osztályban azonban a törvény mégsem kötelező: a szenátus a minap szegte meg a legfelsőbb bíróság végleges és visszavonhatatlan döntését Mircea Diaconu USL-s szenátor ügyében. Akit az igazságügy – az ANI vizsgálata alapján – összeférhetetlenség miatt végérvényesen megfosztotta szenátori mandátumától, kollégái azonban titkos szavazattal áthágták a kötelező igazságügyi döntést.

Vagyis a törvény fölé helyezték, semmibe véve a törvény kötelező jellegét! A törvény vonatkozhat ugyan az egyszerű gyalogpolgárokra, több millió lakosra, de a politikusokra nem. Ez a szemlélet uralkodik a bukaresti politikai osztály nagy részénél. Látszott is mekkora ingerültséget okozott az utóbbi években, ha az igazságügy a politikusok viselt dolgait, korrupció-gyanús ügyeit göngyölte fel.

Ennyire erősek lennének az 1989 előtti berögződések a bukaresti politikai osztályban? Vagy talán a szemlélet még régebb eredetű, s a már Caragiale által is kigúnyolt balkanizmusban gyökerezik?

Egyvalami biztos: a szenátorok minapi döntésének semmi köze az európai demokratikus szemlélethez. Az ilyen jellegű lépések háborítják fel Brüsszelt, s éppen ilyenekért kérdőjelezik meg egyre többen Nyugaton, hogy mit is keres Románia az EU-ban. Sőt, egyesek – főleg a hollandok – emiatt banánköztársaságnak nevezik Romániát és az EU-ból való kizárását követelik.

Egyáltalán, milyen ország az, ahol a parlament az első számú törvényszegő?

Ahogy várható volt, a CSM nem maradt tétlenül, s az Alkotmánybírósághoz fordult Diaconu mandátumának ügyében.

A kérdés azonban marad: az alkotmánybíróság nélkül egyes politikusok nem képesek betartani a törvényeket?