Tudják, ki a felelős

Felmérést készített a pozsonyi Globsec intézet a kelet-európai országokban az Ukrajnában zajló háborúról. A pozsonyi intézet évek óta készít különböző felméréseket a volt szocialista országokban a demokráciáról, EU-ról és NATO-ról való viszonyról, az Oroszországhoz és Kínához fűződő attitűdökről és számos egyéb társadalmi és politikai kérdésről.

Az idei év kiemelkedő eseménye az Ukrajna elleni orosz fegyveres agresszió, amely hónapok óta dominálja az európai és világpolitikai porondot. Erről a pozsonyi intézet március végén – vagyis egy hónappal a háború kezdete után – készített reprezentatív felmérést kilenc kelet-európai országban, országonként ezer fős reprezentatív mintán.

Hogyan látják tehát az EU- és NATO-taggá vált országok lakosai a szomszédjukban zajló tragikus konfliktust? Például azt, hogy ki a felelős az ukrajnai háborúért? A válaszokat (százalékokban) a következő táblázat szemlélteti:

  Oroszország A Nyugat provokációi Ukrajna, mert elnyomja oroszajkú lakosságát Lengyelország 87 5 2 Csehország 78 10 5 Litvánia 74 9 5 Észtország 68 15 9 Románia 63 16 6 Lettország 61 14 9 Szlovákia 51 28 16 Bulgária 50 26 12 Magyarország 48 19 18

 

 

A három válasz összesített adatai egyetlen országban sem érik el a 100%-t, a „nem tudja” válaszok ugyanis nem szerepelnek a táblázatban. A kelet-európaiak véleménye azonban egyértelmű: mind a kilenc megvizsgált országban a lakosság legnagyobb hányada Oroszországot tekinti felelősnek, a legtöbb országban nagy többséggel, Szlovákiában és Bulgáriában pedig enyhe többséggel. Magyarország az egyetlen, ahol a megkérdezettek kevesebb, mint fele tekinti felelősnek Oroszországot, de még így is többen, mint a másik két választást támogatók együttvéve. Az állítólagos oroszellenes nyugati provokáció támogatóinak aránya csupán Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában haladja meg a 20%-t, az oroszajkú kisebbség elnyomása pedig csak Szlovákiában, Bulgáriában és Magyarországon ért el 10%-nál nagyobb támogatottságot.

A háború kiváltó okai szorosan összefüggnek az Ukrajnáról alkotott képpel. Ezt a következő táblázat szemlélteti (%-ban), amely – az előzőhöz hasonlóan – szintén nem tartalmazza a „nem tudom” válaszokat.

 

Minek is tekintik a mai Ukrajnát?

 

  Független ország A Nyugat bábja Oroszország része Lengyelország 87 5 2 Csehország 87 7 5 Litvánia 73 13 2 Lettország 72 20 2 Észtország 69 24 1 Szlovákia 63 23 13 Románia 58 25 9 Magyarország 58 24 8 Bulgária 45 35 12

 

E téren árnyaltabbak a válaszok, noha Bulgária kivételével minden más megvizsgált kelet-európai ország lakossága független országnak tekinti Ukrajnát, pontosabban annak vezetőségét. A lettországiak, észtországiak, magyarországiak, szlovákiaiak és romániaiak több, mint 20%-a tekinti Nyugat-bábnak a mai Ukrajnát, Bulgáriában az arány pedig eléri a 35%-t. Azon vélemény, hogy Ukrajnának tulajdonképpen nincs is létjogosultsága, Oroszország része kellene, hogy legyen, csupán Szlovákiában és a hagyományosan oroszpárti Bulgáriában nyerte el a megkérdezettek több, mint 10%-nak egyetértését. Akárcsak az előző kérdésnél, a Kreml propagandája – miszerint nem is létezik külön ukrán nemzet, Kijevben pedig a Nyugat bábjai kormányoznak – nem aratott túl nagy sikert, talán Bulgária kivételével.

Mindez viszont szervesen kapcsolódik az ország jövőjéről alkotott képhez, melyet a következő táblázat mutat, szintén a „nem tudom” válaszok nélkül.

 

Hogyan látják Ukrajna jövőjét?

  EU- és NATO-tag Semleges Az orosz érdekszféra része Lengyelország 78 15 1 Litvánia 65 25 2 Csehország 57 38 1 Észtország 56 33 2 Lettország 54 32 1 Románia 51 40 5 Szlovákia 40 47 10 Bulgária 29 47 11 Magyarország 23 63 4

 

 

 

Ukrajna jövőjét illetően meglehetősen eltérőek a kelet-európai országok. A csehek és a baltiak többsége és a lengyelek nagy többsége az EU-ban és a NATO-ban képzelik el Ukrajnát, a magyarországiak viszont határozottan Ukrajna semlegessége mellett foglalnak állást, akárcsak a szlovákiaiak és bulgáriaiak relatív többsége. Egyetlen kelet-európai ország lakossága sem szeretné az orosz érdekszférában látni Ukrajnát, ennek támogatottsága elenyésző, csupán Szlovákiában és Bulgáriában kétszámjegyű.

Hát Oroszország? Az ahhoz fűződő viszonyt illetően a volt szocialista országok lakossága eltérően vélekedik, Vladimir Vladimirovics Putyin viszont egyöntetű elutasításnak „örvend”, amint a következő táblázat mutatja, szintén százalékban kifejezve.

 

Oroszország és Putyin

 

  Oroszország fenyegetés a saját országára Putyin negatív megítélése Lengyelország 90 96 Csehország 84 95 Litvánia 83 89 Észtország 68 68 Lettország 64 72 Szlovákia 62 71 Románia 58 80 Magyarország 45 71 Bulgária 33 60

 

Kelet-Európában leginkább fenyegetésnek tekintik Oroszországot, a magyarok és bolgárok kivételével. Putyint viszont mindenütt negatívan ítélik meg, Románia, Magyarország és Bulgária esetében a különbség jelentős. Vagyis ezen három országban a lakosság inkább Putyintól tart, mintsem Oroszországtól, míg a többiekben a fenyegetettséget kevésbé kötik a Kreml ura személyéhez.

Hasonló a hozzáállás az orosz agresszió megfékezésére teendő lépéseket illetően. Az EU bevezette gazdasági szankciók ugyanis nemcsak Oroszországot érintik érzékenyen, az uniós országokban is kellemetlenségeket okoznak, főleg energetikai téren. A következő táblázat a legszigorúbb oroszellenes szankciók bevezetésének, illetve az orosz energia-függőség csökkentésének támogatottságát mutatja be országonként, természetesen %-ban.

 

  Legszigorúbb szankciók, még ha ránk is negatívan hatnak Függetlenedés az orosz energiaimporttól Lengyelország 88 95 Csehország 78 84 Litvánia 70 77 Észtország 65 70 Lettország 61 70 Románia 61 73 Szlovákia 50 53 Magyarország 43 53   38 55

 

 

Kelet-Európa lakosságának többsége (néhol jelentős többsége) támogatja az Oroszország elleni szankciók fokozását, akár áldozat árán is. A magyarok és a bolgárok viszont nem támogatják ezt, saját érdekeiket helyezik előtérbe. Az orosz energiától való függetlenedés kérdése minden országban többségi támogatásnak örvend.

Összegezve, a táblázatokból egyértelműen kidomborodnak a keményvonalasok és az elnézőbbek közötti különbségek. Csehország, a három balti állam és különösképpen Lengyelország határozottan kiáll Ukrajna mellett és kemény oroszellenes fellépést szorgalmaz. Szlovákia, Magyarország és Bulgária lakossága már kevésbé ukrán-párti és kevésbé oroszellenes, noha oroszpárti szimpátiáról ott sem beszélhetünk. Románia a kettő között található, kérdéstől függően, hol az egyik, hol a másik csoporthoz húz. A lengyelek keményvonalas álláspontja korántsem meglepő, az oroszellenesség évszázadok óta jellemző közöttük, szinte az anyatejjel együtt adják át egyik nemzedékről a másikra. A baltiak hasonló pozíciói sem meglepőek, a csehek keménysége viszont annak tűnhet. A csehek hagyományosan oroszpártiak voltak, legalábbis az 1945-ös szovjet „felszabadításig”, és különösképpen az 1968-as „nácitlanításig”. Akkoriban (illetve 1956-ban Magyarországon) Moszkva propagandája egy az egyben ugyanazt állította, mint most Ukrajna esetében: a nyugati, főleg amerikai imperialisták a helyi nácikkal szövetkeztek a sóvárogva szovjetpárti csehszlovák nép ellen, s a szovjet tankok amolyan altruista áldozatként vonultak be, a csehszlovák dolgozó nép megmentésére.

A másik véglet Bulgária, ahol a lakosság hagyományosan oroszpárti érzelmeket táplál, az oroszokat az oszmán uralom alól felszabadító nagytestvérnek tekinti. Mégis ők sem nézik jó szemmel Ukrajna katonai lerohanását, még ha – a szlovákokhoz és magyarokhoz hasonlóan – nagyobb mértékben támogatják a középutas megoldást. Oroszország propagandája viszont egyetlen országban sem gyökeresedett meg, hiába fektetett Moszkva éveket és milliárdokat ebbe. Putyin személyes elutasítása és az orosz energiafüggőség csökkentése általános társadalmi támogatottságra alapszik mind a kilenc megvizsgált kelet-európai országban.