Tűzoltás és reform

Országos tüntetések indultak el, miután a Bolojan-kormány sürgősségi rendelettel lefaragta a közalkalmazottak úgynevezett „veszélyességi pótlékát”. A szakszervezetek is morognak, és megkérdőjelezik a reformok szükségességét, a kormány ugyanis egyéb területeken is hasonló nadrágszíj-megszorításra készül.

A korábbi PSD–PNL felelőtlen kormányzás nyomán a helyzet annyira súlyos, hogy Románia nem halogathat tovább. Az új kormányfő és a koalíciós pártok vezetői szinte egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy fájdalmas, megszorító intézkedések következnek. Bolojan nyíltan be is jelentette, hogy a reformokat az állami rendszerrel és a politikai klientúrával kezdi.

Romániában ugyanis fordított a helyzet a fejlett nyugati országokhoz képest: a közalkalmazottak bérezési szintje jelentősen meghaladja a privát szféráét, a „bugetárok” számos olyan pótlékokban részesülnek, melyekről a privátban dolgozók álmodni sem mernek, a tengernyi szabadnapról és a lényegesen hosszabb szabadságról nem is beszélve.

Elvileg az 56 éves Bolojan a legmegfelelőbb személyiség ezen reformcélok teljesítésére, Nagyvárad polgármestereként és Bihar megye tanácselnökeként éppen e téren bizonyított, drasztikus fogyókúrára kényszerítette a helyi közigazgatási apparátust, tekintélye és politikai befolyása ottani hatékonysága révén ívelt fölfelé. Bukarest azonban nem Nagyvárad, ami helyi vagy megyei szinten – távol a reflektor-fényektől – könnyen véghezvihető, országos szinten már sokkal nehezebb. Összehasonlíthatatlanul nagyobb érdekeket érint, a központi sajtó valós médialincselést indíthat ellene, ahogy a helyi szinten elismert Emil Boc már megtapasztalta saját bőrén, szintén az elődei által okozott súlyos gazdasági válság idején. Roppant nehéz lesz kitakarítani Augiász istállóját, úgy, hogy a PSD és a PNL szerkezetileg éppenséggel a közpénzre kiéhezett országos politikai klientúrákra épül, szavazóbázisaik viszont jelentősen zsugorodtak. A PSD például ezért vonakodott sokáig a kormányzás elvállalására, és anyait-apait bevetett politikai klientúrája kiváltságainak megvédésére, sőt, komoly feltételeket is szabott, többek között a kormányfői tisztség átvételét 2027 tavaszán. Pénzügyi miniszterként Tánczos Barna még a tavasszal leszögezte a Nyugati Jelenben adott interjúban, hogy a nagy rendszerek megreformálása nélkül nem lehet rendbe hozni az államkasszát. Bolojan úgy néz ki, hajlandó belenyúlni a darázsfészekbe. Kérdéses azonban, hogy meddig tart a kezdeti lendület. A négypárti kormánykoalíció korántsem egységes, ahogy az egy hónapig elnyúló koalíciós viták is bizonyítják. Különösképpen annak két szélén, a legreformistább USR és a legakadékoskodóbb PSD között keletkezhetnek feszületségek, ami óhatatlanul kihat a középen álló PNL-re és RMDSZ-re is, melyekre alighanem ráhárul a közvetítő szerep is. A precedens nem túl bíztató, 2021-ben a PNL–USR–RMDSZ-kormánykoalíció csak tíz hónapig bírta a reformelképzelések közötti mély ellentétek miatt. Holott akkor csak három kormánypárt volt, sokkal kedvezőbb gazdasági-politikai helyzetben, most viszont a PSD-nek is komoly beleszólása lesz, az ország gazdasági helyzete pedig összehasonlíthatatlanul rosszabb.

Az elkerülhetetlen tűzoltói intézkedéseket valószínűleg sikerül meghozni, különben az ország államcsődbe jutna. Az azon túli mélységes reformok viszont már keményebb dió. Majd kiderül, hogy Bolojan és kormánya megbirkózik-e a feladattal egyre nagyobb utcai nyomás alatt. Ha csak a kisemberrel kívánja megfizettetni az előző kormányzások bűneit, kudarcra van ítélve. Az amúgy is népszerűtlen intézkedések még inkább elutasításra találnak, ha nem párosulnak a kiváltságok lefaragásával.