Üdvözlettel...

Gondoltam rád, kedves rokon, régi jó barát és idejében megvásároltam a húsvéti üdvözlőlapokat, hogy vigye a posta. Volt miből válogatni hazaiak és külföldiek közül, egyik szebb mint a másik. A húsvét jellegzetes díszei, a bársonyos barka, a napsárga nárcisz, a piros tulipán, a hímes tojás, a nyuszi meg a pihés csibe mellett ott az írásos jókívánság: Kellemes húsvéti ünnepeket, Sărbători fericite, Fröhliche Ostern, Happy Easter. A más-más nyelvű üdvözletek többségének származási helye Magyarország, csak imitt-amott akad olyan hazai, amely a kisebbségi honfitársakat is megtisztelné... De erre fölösleges szót vesztegetni.

Amire viszont nem kell sajnálni a szót, az maga a színes képeslap üzenete, amit hoz-visz a posta. A rajta olvasható néhány kedves sor személyes hangvételű, legtöbb esetben az egész családnak szól. Örömet akar szerezni. Aki küldi, kifizette a képeslap meg a bélyeg árát, elballagott vele a postára, időt szánt rá, jó szívvel tette, nem esett nehezére. Persze sokkal egyszerűbb lenne elintézni mindezt egy SMS-sel, belepötyögtetni azt a néhány szót a mobiltelefonba (ha van Maris néninek meg Jani bácsinak!), és ezzel eleget tenni az illendőségnek, más szóval, a kötelességnek. Csak hát azt nem lehet odahelyezni a húsvéti virágváza meg a kiskosár mellé az asztalra, többször rápillantani az ünnepek alatt, megmutatni a vendégnek, a jó szomszédnak: „Ezt a húsvéti lapot a mieink írták és küldték sok száz kilométer távolságból”.

Érdeklődéssel várom az újság húsvéti lapszámait, hogy a kívülálló szemével nyugtázzam, hány helyiség polgármesteri hivatala, magáncégek vezetői, társadalmi és civilszervezetek tisztségviselői köszöntik ügyfeleiket, munkatársaikat, támogatóikat. Hány kis és nagy közösség érzi úgy, hogy kéznyújtás minden megcímzett képeslap, az elismerés, a tisztelet és ragaszkodás jele, ami nélkül üresebb, ridegebb az élet.

Reklámfogás lenne? Tekintse, ki hogyan akarja. Szerintem a szimbólumok olyanok, akár a színes mozaikkockák, alkotó részecskéi a múltunknak és jelenünknek, akárcsak a húsvéti locsolkodás meg a májusfaállítás.

Ezekről jut eszembe, hogy mostanában is sokan keresik, gyűjtögetik a régi képeslapokat. Ha így haladunk, nem kizárt, hogy megteszik majd ezt a kései utódok is. Főleg azok, akik már nem is tudnak ceruzával, tollal papírra betűket formázni...