Ukrán és orosz filmesek Cannes-ban

A 75. cannes-i (Franciaország) fesztivált 2022. május 17. és 28. között rendezik a Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalotában.

Talán nem a jelenleg leghíresebb a világon (e dicsőség alighanem az amerikai Oscar-gálát és -díjat illeti), de Cannes a filmművészet ikonikus csillaga.

Ami Cannesben történik, arra figyel, felfigyel a filmvilág.

Köztudott: idén február 24-én, egy csütörtöki napon (a hét napjai között amúgy ennek nincs jelentősége) Oroszország megtámadta Ukrajnát egy „speciális hadművelet” keretében.

A világtörténelmi, elképesztően messzemenő gazdasági következményekklel is járó ügy részletes, alapos elemzése politikusok, történészek megítélése alá tartozik.

De íme itt van napjainkban a Cannes-i Filmfesztivál, amelyen ukrán filmesek valamennyi orosz filmre nemzetközi bojkottot kértek, beleértve Kirill Szerebrennyikov alkotásait.

A fentebb említett kormánykritikus orosz rendező legújabb filmje, a Csajkovszkij felesége c. történelmi dráma a hivatalos programban versenyez az Arany Pálmáért.

Az ukrán filmesek szerint mindent ki kéne tiltani, ami orosz. Attól függetlenül, hogy van-e köze vagy nincs a jelenleg Putyin-irányította orosz adminisztrációhoz és intézkedéseihez.

A történelem folyamán számtalanszor megtapasztalhatta az emberiség (ha nem is mindig köznapi, kisebb műveltségű képviselői által), hogy a nagypolitika és a művészet közötti összefüggés nem egyenes vonalú. Diktatórikus korszakokban is születtek remek-, és „demokratikus” korszakokban is fércművek. A sorrend többnyire pár évtizedes távlatban döntődik el.

Hogy napjainkban az orosz és ukrán (ugyanazon brancs keretében működő) filmesek között ilyen éles ellentétek merültek fel, nagyon nyugtalanító lehet. Már távolról sem csak a filmről, hanem többről, két nemzet, nép közötti szembenállásról, ellenségeskedéséről van szó. Legalábbis képviselőik szintjén.

Ha Oroszország és Ukrajna népét egy mai, ellenőrizhetően demokratikus (ha létezne ilyen) népszavazáson megszólaltatnák, biztos vagyok benne, hogy a válasz egyértelmű „nem” lenne.

A háború, csak a nagyon balga nem látja: minden hadviselő fél számára kedvezőtlen, mert emberi és anyagi, nehezen pótolható veszteségekkel jár.

Ha egy háborús konfliktusban a politikusok mennek egymásnak, az, mondjuk, érthető, bizonyos mértékben elfogadható. Ámde ha művészek (esetünkben filmesek) is, szerintem tragikus, és azt jelzi, hogy valami az egyetemes értékrendben is felborult.

Vagy ez volna egy buta, értelmetlen háború természetes következménye?