Ultimátum

Ötvennapos ultimátumot adott Donald Trump amerikai elnök hétfőn Oroszországnak gyilkoló-gépezete leállítására. Trump frusztrációja hetek óta csak növekszik, mert Putyin elutasította az összes amerikai békekezdeményezést. A pohár alighanem a két elnök közötti július harmadikai telefonbeszélgetésen telt be, amikor Putyin szép szavakkal hízelgett Trumpnak, de közben fokozta az ukrajnai támadásokat. Az elnök nyilatkozata szerint felesége, a szlovén nemzetiségű Melania döbbentette rá Putyin kettős játékára, amikor férjének az orosz elnökkel való „nagyszerű beszélgetés” bejelentésére úgy reagált, hogy: „Komolyan? Újabb támadásokat indított el Ukrajna ellen”.

Mondani sem kell, hogy férje gyökeres fordulata nyomán az amerikai first lady azon nyomban hős lett Ukrajnában. Időhúzásával és a washingtoni békejobb sorozatos elutasításával Putyin kicsapta a biztosítékot a hiú Trumpnál. A Fehér Ház ura békét akar minden áron, s ha szép szóval, diplomáciai tárgyalásokkal és gazdasági együttműködés kilátásba helyezésével nem megy, más eszközökkel kénytelen békére kényszeríteni a kórosan háborúpárti orosz vezetést. A Fehér Ház szóvivője leszögezte, hogy az USA immár az erőből fakadó békét szorgalmazza.

Trump nagyméretű katonai támogatást nyújt Ukrajnának, elsősorban Patriot légvédelmi rendszereket. Míg korábban Kijevnek könyörögnie kellett az egyesével szállított Patriot-rendszerekért, most 17-et ígértek, melyek közül az első már meg is érkezett. Nemcsak védelmi fegyvereket ígért Trump Ukrajnának, hanem támadó jellegűeket is, amelyekkel komoly csapásokat mérhetnek katonai bázisokra, fegyverraktárakra és fegyvergyárakra, mélyen Oroszország területén. Akár Moszkvára és Szentpétervárra is.

Ukrajnában és Európában megkönnyebbüléssel fogadták Trump fordulatát, csupán azon csodálkoznak, hogy miért tartott ilyen sokáig, amíg a Fehér Házban rájöttek a nyilvánvalóra: Putyin hallani sem akar a békéről. Európa régóta szorgalmazza a béke kikényszerítését, amerikai segítség nélkül, önerőből azonban képtelen erre. Az európai vezetők komoly lépéseket tettek Trump jobb belátásra térítéséért, a június végi NATO-csúcson például majdnem egyhangúan elfogadták a védelmi kiadások 5%-ra való emelését. Sőt, az Ukrajnának nyújtandó fegyvereket is az európai országok – Hollandia, Dánia, Svédország és mindenekelőtt Nagy-Britannia és Németország – adják, cserében pedig az USA-tól vásárolnak újabbakat. Vagyis a katonai támogatás árát az európaiak állják, az USA pedig zöld jelzést ad, illetve koordinálja azok bevetését.

A másik nagy értetlenség, hogy miért az 50 napos határidő, hiszen immár Trump számára is nyilvánvalók az oroszok háborús céljai. Lehet, hogy Trump 50 napos gondolkodási határideje nem is annyira az oroszoknak, hanem azok gazdasági partnereinek, mindenekelőtt Kínának és Indiának szólnak? Az orosz–amerikai gazdasági kapcsolatok ugyanis minimálisak a 2022 óta bevezetett szankciók nyomán, azokat már nemigen lehet korlátozni. Trump viszont 100%-os bűntető-vámokat lebegtetett azon országok számára, akik orosz kőolajat és földgázt vásárolnak. Kína és India pedig távolról a legnagyobb felvásárlók. Most mindkettő válaszút előtt áll: vagy Moszkva, vagy az USA és az EU. Érdemes-e a Nyugattal való jövedelmező gazdasági kapcsolatokat veszélybe sodorni Putyin nagyhatalmi delíriumáért? Kína például tavaly mintegy 300 milliárd dolláros kereskedelmi többletre tett szert külön-külön az USA-val és az EU-val szemben!