Valamit lépni kell(ene)

Hogy a politikai szférára milyen nyomást gyakorolnak a transzgender

ideológiát terjesztő liberális körök, azt szinte naponta tapasztalhatjuk. Egyes nyugati országokban, az iskolákban, de a közintézményekben sincsenek már külön illemhelyek a nemek számára. De előfordul (lásd Luxemburg miniszterelnökét és a budapesti amerikai nagykövetet), hogy magas rangú politikusok azonos nemű élettársukkal grasszálnak előkelő fogadásokon is. (Az említett miniszterelnök élettársa különösen festett szőrös mellkasával a mélyen dekoltált női estélyi ruhájában.)

Az ő dolguk, ha jól érzik magukat, legyinthetnének rá a közömbösek, ha ez a transzgender politika nem éreztetné a hatását másutt is. Például a sportban, ahol mindenki számára köztudott, hogy a férfiak és a nők fizikai adottságai születéstől fogva különböznek. Minden olyan sportágban, ahol a fizikai erő, a gyorsaság számít, ez hátrány a női versenyzők számára. Ennek ellenére a sportvezetés lehetővé tette azt, hogy minden sportoló a „megválasztott” (nem pedig született!) neme szerint versenyezhessen a férfiak vagy a nők között. A károsan érintett nem hangos vagy néma tiltakozása ellenére! A tiltakozásokat egyszerűen leseprik az asztalról, talán még meg sem tárgyalják a sportvezetők, sportfórumok. 

Mi lenne a megoldás? Egy-két éve hallottam a hírt, miszerint egy kontinentális súlyemelő bajnokságon a női szakág egyik versenyzője egyszerűen visszalépett a versenyzéstől, mert súlycsoportjában egy olyan férfinak született versenyzőnek is elfogadták a nevezését, aki nőnek vallotta magát. Nem ismerem a verseny eredményét, de az illető hölgynek azonnal odaítélném a bátorsági nagydíjat, mivel ujjat mert húzni a nemzetközi fórummal. Kár, hogy a kategória többi versenyzője nem követte példáját.

A világhálón olvastam a minap egy idevágó történetet: az amerikai Bethany Meilani Hamilton szörföző hölgy abbahagyja a sportolást, mert a női hullámlovaglásban olyan transznemű indulását is elfogadták, aki férfinak született. A csinos hölgy 13 éves korában egy cápatámadásban elvesztette a bal karját. Egy év múlva fél karral tért vissza a sportjához, s 2005-ben megnyerte az Egyesült Államok bajnokságát. Életéről nagysikerű filmet is forgattak. Most, másfél évtizedes szereplést követően szegre akasztotta a szörfdeszkáját. Legalábbis a versenyzőit. Vajon a verseny rendezői erre a gesztusra visszavonták-e a transznemű indulási jogát?

Bizonyos, hogy más sportágban is vannak hasonló esetek.  Felteszem a kérdést: mi lenne, ha minden ilyen helyzetben minden érintett visszalépne. Mit tehetne a nemzeti vagy nemzetközi szakszövetség? Valószínűleg kénytelen lenne engedni a hölgyek kérésének, különben megszüntethetné önmagát.

Mert valamit lépni kell(ene)!