Városkép

Megőrizni-e, vagy sem, ez itt a kérdés. Ha igen, nyilván felújítva, korszerűsítve, hiszen mégis csak a 21. században élünk – ha nem, akkor miként, hogy ne legyen kirívó, amit a régi helyére építünk?

A városképről beszélünk, azokról a jellegzetes épületegyüttesekről, utcákról, terekről, amelyek egyedivé és összetéveszthetetlenné tesznek egy várost, helységet. És sokan vallják, laikusok és építészek, hogy ezek megőrzésére szükség van – mindenekelőtt azért, hogy megmaradjon a település csak rá jellemző arculata, egyedisége – ha volt, van ilyen. Románia jó néhány régi városának van, és büszke is rá – gondoljunk a középkori Segesvárra, Brassóra, a Partium több nagy településére, amelyek elképzelhetetlenek a 16–18., vagy akár a 19. század semmi mással össze nem téveszthető épületeivel. Ha turista jár a városban, ezeket nézi meg, a helybeliek ezzel dicsekednek, nem a huszadik század második felében emelt tömbházakkal, amelyek döntő többségének annyira nincs egyedi arcuk, olyannyira egy (és rossz) kaptafára készültek, hogy egy-egy egész negyedet bátran át lehetne helyezni Iaşi-ból Temesvárra, Konstancáról Aradra, a kutya se venné észre.  

A hazai építészek szövetségének elnöke a napokban számos pályatársa nevében újra megszólalt, kifogásolva a fővárosi új katedrális tervét, mert nem illeszkedik a városképbe és „förtelmes”. Hogy igaz-e vagy sem, döntsék el a szakemberek. Ám nem csak rájuk tartozik, hogy milyen környezetben él le jó pár évtizedet a városlakó, öröme telik-e nap mint nap egy jól sikerült (szépen felújított) épület látványában vagy közömbösen, netán undorodva megy el mellette. Ezért kell(ene) jóval többet törődni azzal, hogyan alakítjuk városaink arculatát, túlzások és abszurd igények nélkül. Mindent nem lehet, de nem is kell megőrizni (Párizsból soha nem lett volna modern és vonzó világváros, ha annak idején, a 19. század második felében ragaszkodnak girbegurba utcáihoz, egészségtelen, építészeti érték nélküli házaihoz), de megengedni sem – pénz, szakember, idő stb. hiányára hivatkozva, mint ahogy annyiszor tették, s teszik ma is – olyan átalakításokat, amelyek éppen az épületek igazi értékeit, stílusát, egyediségét, az utca, város általános képét teszik tönkre.