Véres mérleg

Nagyot csalódott milliónyi békevágyó ember Putyin keddi fellépése nyomán. Egyhamar nem köszön be a várva várt béke Ukrajnában, milliónyi orosz és ukrán szenvedése nem ér véget.

Egy év vérengzés és példátlan szenvedés ellenére Putyin nem hajlandó csatlakozni a béketáborhoz, nem állítja le „különleges hadműveletét”. Holott a békéhez csak politikai akarat kell. A háborút Putyin indította el egy évvel ezelőtt, és szintén Putyin parancsára érhet véget. Bármikor.

A Kreml ura alaposan elszámította magát. A villámháború kudarcot vallott, a kijevi államhatalom nem omlott össze, nem alakult Moszkva-barát bábkormány sem. Nemhogy Kijevet és egész Ukrajnát nem sikerült meghódítania, de még a Donbász vidéket sem, holott annak kb. 40%-t már 2014 óta megszállta.

Az orosz veszteségek jelentősek, a nyugati katonai elemzők olyan kétszázezerre becsülik az elesett katonák számát, és még többre a sebesültekét. Még ha túloznak is, s a valós veszteség csupán feleannyi, az akkor is jelentős. Ukrajna vesztesége is számottevő, az orosz agresszió mintegy százezer katona és több ezer civil áldozatott szedett. A szétszakított családokról, fizikailag megnyomorított ártatlan civilekről, tönkre tett sorsokról nem is beszélve. Az anyagi károk szintén jelentősek, főleg, hogy október óta az oroszok tudatosan az ukrajnai civil infrastruktúrát pusztítják, minél több ember életét téve pokollá. Ukrajna mégsem omlott össze, az intézmények működnek – beleértve a túlterhelt kórházakat és a személyzethiányban szenvedő iskolákat –, s a gazdaság sem állt le, az áramkimaradások és a fűtéshiány ellenére sem!

A civilizált Nyugat nem nézhette ölbe tett kézzel Ukrajna szenvedését, s többnyire defenzív fegyverekkel segíti Kijev honvédelmi harcát. Még rágondolni is rossz, mekkora lenne a kár, hány további ártatlan ember halna meg, nyomorodna meg testileg-lelkileg, ha az ukrán légvédelemnek nem lenne mivel védekeznie, és minden orosz rakéta célba érne. Fordítva is feltehető a kérdés: vajon hány ártatlan életet lehetett volna megmenteni, ha a NATO kezdettől fogva korszerű fegyvereket adott volna Ukrajnának, ahogy Varsó szorgalmazta.

Az óriási pusztítás, emberveszteség és katonai kudarc ellenére Putyin továbbra sem hajlandó a békére. Szeptemberben részleges mozgósítást rendelt el, mely során 300 000 (más források szerint félmillió) katonát sorolt be, s szinte ugyanannyian menekültek külföldre a besorolás elől. Moszkva a hadiipart is sebességbe kapcsolta, Medvegyev volt elnök büszkén jelentette ezt az egyik uráli tankgyárnál. A háború üzlet is, az amúgy is túlméretezett és elkényeztetett orosz hadipar zsíros nyereségre számít. (Szerk. megj.: Akárcsak a nyugati fegyvergyártók, számukra is kemény üzletet jelent ez a háború, mint ahogyan bármely más háború is, ahol igénylik fegyvereiket.) De miért nem a civil ipart futtatja fel? Tavaly például Oroszország autógyártása 67%-kal esett vissza, termelése 50 évvel ezelőtti szintre esett vissza a szankciók nyomán. Miért nem azt futtatja fel, hogy jobb legyen az oroszok élete, ahelyett, hogy rosszabb legyen az ukránoknak (és oroszoknak)? Miért nem saját népe boldogulásáért munkálkodik, miért mások ellen? Miért ez a háborús őrület, miért nem szereli le a besoroltakat, miért nem állítja le a háborút, hogy az oroszok és ukránok békében élhessenek? Miért? (Szerk. megj.: Retorikus kérdések, mert ugyanúgy elgondolkodhatunk azon is, mennyi mindent, az emberiség számára hasznos dolgot lehetett volna megvalósítani abból a több tíz milliárd dollárból, amit az utóbbi évben fegyverekre, katonai kiadásokra költöttek Nyugaton és Keleten, mondhatni világviszonylatban.) Miért nem tárgyal (Putyin)? (Szerk. megj.: És Zelenszkij, és a Nyugat miért nem hajlandó tárgyalni? Miért nem szorgalmazzák nap mint nap: üljünk le, beszéljük meg. Ha megtörtént volna, nap mint nap, ha mindenki ezt szorgalmazta volna, lehet, már magunk mögött tudhatnánk ezt az egész rémálmot. Ez valahogy, ha el is hangzik nagy ritkán, kinyilvánítója rögtön oroszbarátnak van bélyegezve, és lehurrogva, mintha a béke szó manapság szitokszó lenne.)   

Ukrajnához hasonlóan Európa népei békét akarnak, s vélhetőleg az oroszok is. Békét! A békevágy szinte mindenütt jelentős, szinte mindenkinek elege van a vérengzésből és a szenvedésből. (Szerk. megj.: A békevágy valóban mindenütt jelentős, de csak a polgárok körében. Az országok vezetői ezt vagy nem látják, vagy nem akarják észrevenni, vagy éppen magas ívben tesznek rá, hogy az istenadta nép, népük mit szeretne.)

Ukrajnának, Európának és Oroszországnak is békére van szüksége.

(A szerkesztői megjegyzéseket Bege Magdolna írta.)