Vessünk rá keresztet?

Pár napja az ország egyik főembere – számomra legalábbis – meglepő kijelentést tett egy Moldva megyei liberális párti választáson arról, hogy koalíciós partnereit soha nem látta keresztet vetni, vagy bibliára tett kézzel esküdni. Nyilvánvaló hát, mondta, hogy miközben a liberálisok a románok hagyományos értékeit, a családot, egyházat, a falut és a közösséget tisztelik, a kormánykoalíciós partnerek úgy viselkednek, mintha nem Romániában születtek volna.

Nocsak.

A tévedések, félreértések eloszlatása érdekében azonnal tisztázzuk: nem az RMDSZ-ről és a magyarokról, hanem a jelenleg kormánykoalíciós partnerek egyikéről beszélt. Bár a hazai politikában a „magyar kártya” kijátszása – mindig könnyebb és hálásabb a kisebbe, védtelenebbe, amúgy sem nagyon kedvelt közösségbe rúgva azt hibáztatni – mondhatni bevett, sikerrel kecsegtető szokás, fordulat.

No de most egy echte román, a legutóbbi parlamenti választásokon váratlan sikert aratott pártról van szó. Minthogy összesen hárman „partnerek”, nem nehéz a megcélzottat azonosítani.

A kereszténység (félezer esztendeje keresztyénség is) egyik alapvető eljárása az eskütétel. Volt ilyesmi azelőtt is – a magyar történelemből is ismert, még kereszténység előtti eljárás a vérszerződés. Soha, de legalábbis nagyon ritkán fordult még elő a történelemben, tudomásom szerint, hogy minden esküt, vér- és békeszerződést, vagy akármi hasonlót maradéktalanul betartottak volna. (Csak egy példa a számtalan közül: nemrég emlékeztünk meg a Szovjetunió hitleri Németország általi megtámadásának 80. évfordulójáról. Másfél évvel korábban a két ország megnemtámadási egyezményt kötött, amelynek messzeható következményei amúgy Kelet-Európa sok évtizedes megnyomorítását vonta maga után.)

A keresztvetés (meg az utána a keresztény miserendben általában következő – még az iszlámban is átvett, kb. Úgy legyen!-t jelentő – Ámen) a politikában hozzávetőleges jelentésű. Azaz vagy betartják, vagy nem.

No de itt, esetünkben, 2021 nyarán Romániában másról is szó van.

Egyfelől az ország egyik neves politikusának megnyilvánulásáról, másrészt az ország alapvető törvényének, az Alkotmánynak az előírásairól. (Hogy az alaptörvényt ideje lenne módosítani, korszerűsíteni, e cikk írójának szilárd meggyőződése – de hát pillanatnyilag ez van, ezt kell, ha nem is szeretni, de tiszteletben tartani.)

Románia Alkotmánya pedig előírja a gondolat-, a lelkiismeret és a vallásszabadságot, az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkének szellemében. Ha valaki tehát, netán, nem vet keresztet és nem esküszik a Bibliára, az nem hányható a szemére, nem követ el törvénysértést, de még kihágást sem. Legfeljebb tette szemére hányható politikai, pillanatnyi érdekek diktálta indíttatásból, megközelítésből.

Esetünkben, e cikk szerzője szerint, egyértelműen erről van szó, és igen veszélyes tendencia.

Ne vessünk tehát rá az egyetértést jelző keresztet, és nem mondjunk rá feltétlenül Áment.