Vészharang

Sorsdöntő választás előtt áll az erdélyi magyarság vasárnap, a tét összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a szokásos államfő-választásoknál.

Simion esetleges győzelme súlyos csapás lenne a magyarság számára, lényegében az utóbbi évtizedekben lépésről lépésre megszerzett jogok és intézmények kerülnének veszélybe. Simion az úzvölgyi magyar katonai sírok meggyalázására és sorozatos magyarellenes uszításokra építette politikai pályafutását, pártja pedig valós háborút indított a magyar nemzeti jelképek ellen, számtalan székelyföldi önkormányzatot és civil szervezetet perelt be azok használatáért. Mindenbe bele kötöttek, még a hagyományos városháza/községháza feliratokat is lecseréltették a primărie tükörfordítására, polgármesteri hivatalra. Ráadásul pártja parlamenti felszólalásaiban nyíltan a nagy nehezen visszaszolgáltatott ingatlanok visszaállamosítását követeli.

Nincs mit kendőzni, a felelőtlen PSD–PNL-kormányzás gazdasági válságba sodorta az országot, a szédületesen magas 9,3%-os költségvetési hiány súlya alatt az ország majd’ összeroppan. Bárki is kerül kormányra, a megszorító intézkedések elkerülhetetlenek, bármennyire is fájdalmasak és népszerűtlenek. Ilyenkor kéznél van a magyar kártya, magyarellenes uszításokkal könnyen el lehet terelni a figyelmet. Simion és az AUR pedig profi e téren.

Emlékezzünk csak vissza a 35 évvel ezelőtti precedensre, amikor a lusztrációt követelő temesvári kiáltvány március 12-i megjelenése után egy héttel jött a marosvásárhelyi fekete március. Egy hétig az egész ország csak a kommunista–demokrata ellentéttel foglalkozott, a marosvásárhelyi vérengzés viszont egyből átterelte a figyelmet román–magyar nemzetiségi síkra!

A fekete március óta a magyarellenes sovinizmus mellőzte a fizikai erőszakot, inkább verbális és jogi téren tombolt, még Vadim és Funar idején is. Közel három évtizedig, pontosabban 29 évig, amíg fel nem tűnt Simion és focihuligánokból verbuvált csapata az úzvölgyi magyar katonai temetőnél. Csak hajszálon múlott, hogy akkor nem került sor újabb vérengzésre, Simionéktól kitelt volna, a hatóságok – akárcsak Marosvásárhelyen 1990-ben – pedig nem védték meg a magyar civileket! Simion volt az első, aki csapatba szedte, botokkal, fémrúdakkal és hasonló erőszakra alkalmas tárgyakkal fegyverezte fel, majd Úzvölgyére szállította a focihuligánokat, akárcsak a szekusok a görgényvölgyi parasztokat 1990 márciusában. A focihuligánok idén is fizikai erőszakhoz folyamodtak, Kolozsváron magyar fiatalokat bántalmaztak csak azért, mert anyanyelvükön beszéltek az utcán. Mekkora vérszemet kapnának, ha Simion az államelnöki tisztségbe kerülne! A hatóságok eddig is szemet hunytak a magyarellenes megnyilvánulásokra, a temetőgyalázó randalírozók közül például senki sem került rácsok mögé hat év után sem, holott számos videófelvétel készült a helyszínen. A helyzet alighanem tovább rosszabbodna, ha Simion nevezné ki a főügyészt és a titkosszolgálatok vezetőit – kinevezésük ugyanis az államelnök hatáskörébe tartozik.

Nyilván Nicușor Dan nem a magyarság megmentésére fehér paripán érkező királyfi. De összehasonlíthatatlanul jobb, mint a magyarság számára veszélyt jelentő Simion. Ezért kell vasárnap minél nagyobb számban elmenni szavazni, és Nicușor Danra pecsételni. Saját érdekünk követeli meg!