Világi szemmel

Vannak dolgok, melyek borzadállyal töltenek el. Ezek közé tartozik a megrontás és a pedofil tévelygés is. Nem vagyok megértő az exhibicionizmussal társult homoszexualitást illetően sem.Bántanak az Írországból, Ausztriából, Hollandiából, Németországból érkező, a katolikus nevelő intézeteket és papokat érintő botrányos hírek. Abban bízom, hogy a világi és egyházi hatóságok határozottan és eredményesen kezelik a történéseket, nem próbálják meg azokat elhallgatni, elsimítani.Remélem, a történtek miatt a közvélemény nem kérdőjelezi meg az egyház, a tanító rendek évszázadokra visszanyúló, az oktatásban és nevelésben folytatott áldásos tevékenységét.Hat évet tanultam katolikus, szerzetesi iskolában. Naponként jártunk tanáraink kíséretével szertárat, könyvtárat rendezni, a gyertyaöntő műhelyben dolgozni. Szívesen látott vendégek voltunk paptanáraink szerzetesi celláiban-szobáiban. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, később kártyáztunk, szolidan boroztunk (!) is. Tiszta együttlétek, életre szóló emlékek forrásai voltak ezek a délutánok.Sajtóhírként jutott el hozzám, hogy a Vatikán titokban (!) évtizedekre lebontva (!) fontolóra vette a papi nőtlenség megszüntetését.Miért titokban?Miért évtizedekben gondolkodva?Nagyon kapkodni sem lehet.A világi papság, a kolostorokban közösségi életet élő szerzetesek helyzete merőben más megítélést kér.Reformok várhatók, radikális döntések aligha.A kiindulópont a görög katolikus papok jelenlegi státuszához állhat közel.Megszólalt a nyilvánosság előtt egy bíboros is. Hangsúlyozta, hogy a szexuális tévelygéseknek semmi közük nincs a római katolikus papoktól megkövetelt cölibátushoz.– A cölibátus indokolt, lévén a katolikus papok az Úristenéi.A Gondviselés tulajdonjogát a katolikus papokra korlátozni a hívő ember számára érthetetlen valami. Ezt nekem egészen másképpen tanították, amikor az Isten teremtményeiről beszéltek tanáraim.Nem ismerem a cölibátus és a szexuális tévelygések kapcsolatát érintő szakértői véleményeket, az ide vonatkozó statisztikai adatokat sem, de a teljes életre való törekvés buktatóival tisztában vagyok.A „sokasodásra” való biztatásnak bibliai gyökerei vannak. Igaz, Jézus szavait lehet úgy is értelmezni, hogy azoknak, akik őt követik, bizonyos lemondásokat is vállalniuk kell. „Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.” (Máté 10, 37)De innen a papi nőtlenség bevezetéséig még századok teltek el. Én a magányosság csapdájában „vergődő” papot szembeállítom a népes családjával asztalhoz ülő, áldást mondóval úgy, ahogyan azt a protestáns, keresztyén egyházak szolgálatát vállalók körében láthatjuk.A püspök a papszenteléskor átruház bizonyos jogokat a Krisztus szolgálatára felkent kiválasztottnak, de génjeit, személyiségét nem változtatja meg. A papi hivatás tudata, az egyházi rend szentségének felvétele nem oszlatja szét az emberi gyengeségeket, gyarlóságokat, a lelki betegségekre való hajlamot.A hatodik szentség felvétele hagyhat nyomot – jegyet –, de ez nem mindig látszik.A papokat érintő szexuális tévelygéseknek általában nagy a visszhangja.  Gyakran a kelleténél is nagyobb.Miért?Az egyházi személyek szigorúbb megítélése miatt?Az átlagosnál nagyobb gyakoriság miatt?Ha nagyobb a gyakoriság, vizsgálatra érdemes, van-e kapcsolat a történések és a cölibátus között.Az önmegtartóztatás, a böjt, az aszkézis – bizonyos keretek között – előnyös, hasznos lehet. Ha öncélúvá válik, kiszámíthatatlan torzulásokhoz vezethet.Egy reverendát viselő vitapartnerem így fogalmazott:– A cölibátusról nem beszélni kell, hanem be kell tartani!Hozzátenném:– Ha lehet, ha érdemes.***Tudom, ezek a sorok egy fikarcnyit sem járulnak hozzá a megoldáshoz. Csak azért próbálkozom, hogy a hívő emberek ne csak a bíborosi kalap alól sugallt véleményekkel szembesüljenek, halljanak világiasabb hangot is.Réhon József