Világvége

Az egyik legbiztosabbnak tartott, a világsajtóban mondhatni állandóan

fel-felbukkanó jós, Nostradamus (Michel de Nostredame, latinosan Nostradamus, a francia reneszánsz neves alakja, IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós, gyógyszerész, 1503–1566) rengeteg látomást hagyott ránk a történelem menetét, valamint az utolsó napot illetően. Ezek nem feltétlenül vágnak egybe, azonban a Reader’s Digest Misztikus történetek gyűjteménye szerint egy április 25-én esedékes húsvétvasárnap pusztulunk el mindannyian.

Nostradamus szerint 2038-ban veszünk végső búcsút a földi léttől.

A mostani (katolikus, protestáns, evangélikus, református, újprotestáns) április 9-i, meg az ortodox, április 16-i húsvétot megúsztuk világvége nélkül.

De vajon megússzuk-e a 2038-as április 25-ét is?

Aki megéli, megtudja.

Nem tudom, hány olvasónknak adatott meg kézbe vennie a legnagyobb látnok, Nostradamus (fentebb lásd francia nevét) könyvét. A magyar változatot, természetesen, merthogy az eredeti, akkori francia nyelvűt állítólag a mostani franciák is nehezen értik.

E sorok írója figyelmesen olvasta, sőt tanulmányozta a magyar fordítást, de nemigen lett okosabb. (Lehet, hogy azelőtt sem volt?) Sőt, az volt a benyomása, hogy egy zseniális kókler a szerzője, bár nincs oka feltételezni, hogy rosszhiszeműen vetette sorait papírra.

A mester olyan ravaszul fogalmazott, mint egykoron Dodonában a görög jósnők: szavai így is, úgy is értelmezhetők. Vagy mint a mi, magyar kultúránkhoz közelebb állóan János esztergomi érsek híres/hírhedt  kétértelmű szövege Gertrudis királyné megölése kapcsán, 1213-ból: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Nem tudni, hogy valóban elhangzott-e az eredetileg latin nyelvű mondás. (Elsőként az aradi magyar sajtóban, biztosan emlékszem, Friss Panián Iván írt róla valamikor 1990-ben.)

Tegyék előbbre vagy hátrábbra a (szövegből hiányzó) vesszőt, s a mondás értelme teljesen megváltozik. Egyszer igen, egyszer nem lesz.

***

Napjainkban talán – erősen sarkítottan fogalmazva – vesszőkön, hangsúlyokon múlik a világ sorsa. Feltételezni se merném, hogy felelős tényezők (a legnagyobb hatalmakról van szó) csak úgy beleugorjanak valamely erősen kockázatos vállalkozásba – bár sokszor nagyon úgy tűnik.

Az emberiség a XX. században átélt két rettenetes, sok tízmillió halottal és kiszámíthatatlan milliárd dollárnyi anyagi kárral járó világháborút.

Az optimistábbak úgy nyolcvan éve, a II. világháború befejezése után azt gondolták (remélték legalábbis), hogy ezzel vége.

Ezzel szemben a XX. század végén (jugoszláv háború), meg a XXI. század elején, közel-keleti, újabban ukrán–orosz háború stb.) az emberiség folytatta a „bevált gyakorlatot”, újabb és újabb alkalmat keresett és talált a konfrontálódáshoz.

Az „eredmény” sok százezeernyi emberi áldozat. Katonák (akiknek úgymond „kötelességük” életüket áldozni), és civilek – nők, gyerekek, öregek –, a „járulékos áldozatok”.

***

A világ legkülönbözőbb vallásai évszázadok, évezredek óta hangoztatják elképzelésüket a világvége eljöveteléről.

Latin és keresztény tanítók már 1000 előtt látni és várni vélték a végítélet napját. 1000 márciusára volt időzítve az első nagyobb várakozás civilizációnk pusztulásáról, de a 2012 decemberére jósolt apokalipszis sem jött be. (Közben legalább tucatnyi, világvégére vonatkozó jóslat volt.)

Nostradamus új, hátborzongató jóslata 2023-ra: a harmadik világháború kirobbanása.

Mai ismereteink tudatában sajnos nem elképzelhetetlen.

Van még egy másik vérfagyasztó jóslat is: a világvége 2038-ban.

Addig még van ugyan pár esztendőnk, nem kell tartanunk a holnap-holnaputáni vérfagyasztó látomástól.

Gyermekeinket, unokáinkat azonban aggaszthatná.

Ha nem tennének rá messziről, mint az eddigi világvége-jóslatokra.