Visszalépések

Alig foglalkozott az elmúlt napokban hazai sajtónk azzal a fontos diplomáciai eseménnyel, melyet a román külügyminiszter előbb elhalasztott, majd hétfőn megtartott magyarországi hivatalos látogatása jelentett.

Értjük, persze, hogy egy ilyen esemény nem hoz olyan nézettséget és olvasottságot, mint a Nagy Privatizációs Kombinátor, elvégre a média is a piacról él, ha választania kell a komoly dolgok és skandalumok között, legtöbbször utóbbit választja.

Pedig megért volna legalább egy misét Corlăţean úr budapesti útja, már csak azért is, mert nemcsak Martonyi János kollégájával, Kövér László országgyűlési elnökkel, hanem magával Orbán Viktor miniszterelnökkel is tárgyalt.

Különös tekintettel arra, hogy külügyminiszter urunk tavasszal (amikor még csak a parlament külügyi bizottságát képviselte) még azt nyilatkozta, hogy Băsescu hallgatólagosan megegyezett Orbánnal: jobb lenne, ha a romániai magyar szervezetek nem kerülnének be a parlamentbe, maradjanak inkább megosztottak.

Mindegy, hogy mennyire hiszünk e nyilatkozatnak, az tény, hogy megosztottságunknak sokan örülnek, ahhoz Bukarestben és Budapesten is sokan hozzájárultak, remélt nemzeti összefogásunkat azonban nem diplomáciai tárgyalásokkal, s nem Bukarestben vagy Budapesten fogják eldönteni.

Külügyminiszterünk látogatására egyébként az adott közvetlen okot, hogy tíz évvel ezelőtt kötött a két ország partnerségi egyezményt, amely, sajnos, főleg az elmúlt hónapokban sokat sérült ugyan, de annak ellenére, illene megünnepelni.

Erre született román javaslat is, s arra is, hogy a folytatás biztosítása érdekében jövő tavasszal a két kormány tartson egy közös mini-ülést a korábbi román–magyar kormányülések mintájára, amelyen főként gazdasági kérdésekről tárgyalhatnának, többek között az autósztrádák összekötéséről Nagylaknál és Borsnál.

Ismét felmerült Nyírő újratemetése, amit a román fél továbbra is határozottan ellenez a románok érzékenységére hivatkozva, elfeledkezve a magyarok érzékenységéről azzal az újabb román kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy állítsanak Gyulán szobrot Andrei Şaguna ortodox püspöknek, aki híveit az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc ellen mozgósította.

Szóba hozta a román fél azt az óhaját is, hogy a magyar politikusok tartózkodjanak beleavatkozni a közelgő romániai választásokba, Bukarest szerint a két országnak külföldön minden esetben támogatnia kell egymást, elfeledkezve arról, hogy tavasszal, amikor Brüsszelben Magyarországot támadások érték, Ponta miniszterelnök úr korántsem mutatott lojalitást

stratégiai partnerével kapcsolatban.

Hát így állunk, visszalépések történtek a két ország viszonyában, holott mindkét fél érdeke az előrelépés és az okos kompromisszumok megtalálása.