Von der Leyen célkeresztben

Fölöttébb hűvös fogadtatásban részesült Ursula von der Leyen az Európai Parlament plénuma előtt megtartott évértékelő beszédekor. Az eseményre csupán az ÉP-képviselők mintegy kétharmada jött el, az Európai Bizottság elnök asszonyára azonban így is kritikaáradat zúdult.

Az elnök asszony beszélt az uniós versenyképesség növeléséről, a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokról, a zöld átmenet fontosságáról, a megélhetési problémákról, gyermekvédelemről, s fel is vázolt néhány kezdeményezést ezek megoldására, tapsot is kapott a baloldaltól. Erős és egységes Európát többször is említett, akárcsak a külső függőség veszélyét. Ideológiailag átitatott uniós „alapértékekről” is beszélt, lényegében megismételve a régóta hangsúlyozott mantrákat.

Az előző évértékelőkkel ellentétben beszámolóját nem az uniós ügyekkel, hanem külpolitikai témákkal indította. Végül is „Európa harcban áll a mai könyörtelen, erőn alapuló világban”. Európának nincs más választása, harcolnia kell, olyan világban, ahol számos nagyhatalom vagy ambivalens, vagy nyíltan ellenséges Európával szemben. Ahol birodalmi törekvések és háborúk zajlanak, s ahol a függőségeket könyörtelenül kihasználják. Európa védelmi kapacitásának fokozása és Ukrajna megsegítése kiemelt célpontok, főleg, hogy orosz drónok egyre gyakrabban sértik meg a keleti tagországok légteret. Eközben legjelentősebb partnere, az USA meglehetősen kiszámíthatatlan a januári hatalomcsere óta. Az EU is belátja, hogy Moszkva csak az erő nyelven ért. Ezt mindenekelőtt az unió keleti tagországai hangsúlyozzák, az európai védelmi kapacitás megerősítése – melyre 800 milliárd eurót fordítanak – is elsősorban őket érinti.

Erőteljes baloldali nyomásra a gázai helyzet is a hagyományos uniós belső ügyek elé került, von der Leyen először jelentett be szankciókat Izrael ellen a gázai civil lakosság kiéheztetése miatt. Ez még így is kicsapta a biztosítékot a baloldalnak, melynek képviselői kemény hangon rótta fel az EB elnök asszonyának, hogy túl keveset tesz az állítólagos népirtás megállítására. Nemcsak a szélsőbalosok és a zöldek, hanem az elvileg mérsékelt, koalíciós tag szocialisták is. Amúgy az eseményre mindhárom partcsalád EP-képviselői tüntetőleg vörösbe öltöztek, úgymond a gázai vérontásra emlékeztetve. Iratxe Garcia Perez, a szocialisták spanyolországi baszk frakcióvezetője például olyan vehemenciával támadta von der Leyent Gáza miatt, hogy később újságírók előtt le kellett szögeznie, hogy a koalíció tagjai maradnak.

Holott von der Leyen beszéde a baloldalnak hízelgett, a néppártiak megrökönyödésére, a legkeményebb kritikát mégis balról kapta. Gázán kívül a zöld paktum terén tett visszakozás, illetve az USA-val kötött kereskedelmi egyezmény bizonyult vörös posztónak a baloldaliak számára. A jobboldaliak – mármint a Népparttól jobbra álló partcsoportok – sem kímélték az elnök asszonyt. Ők az illegális migráció terén mutatott puhaságot, a szociál-média cenzúráját és az USA-val júliusban megkötött egyértelműen utóbbinak előnyös egyezményt rótták fel, s – akárcsak számos baloldali – azonnali lemondását kérték. 

A liberálisok főleg az amerikai megállapodás miatt kritizálták az elnök asszonyt, csupán a Néppárt nem kritizálta, noha nem is állt ki a soraikból kikerülő von der Leyen mellet. A néppártiak a baloldaliakat és a tőlük jobbra állókat támadtak, mintsem az általuk vezetett EB-t védtek volna.

Von der Leyen türelmesen végighallgatta az ellene felhozott vádakat, és alighanem elmorfondírozott politikai sebezhetőségen. A teremből végignézve az egészet, majd néhány EP-képviselővel beszélgetve ugyanis ez tűnt fel leginkább. Politikailag Európa megosztottabb, mint valaha, a balliberálisok és a konzervatívok közötti ellentétek mélyebbek, mint bármikor korábban, olyannyira, hogy az ezek között lavírozó von der Leyen is egyre kevésbé igazodik el a szövetséges/ellenfél koordináta-rendszerben.