Vukovár: farkasszemek a farkasvárban

20 000 horvát tüntetett a hétvégén Vukovárban a kétnyelvű helységnévtáblák felállítása ellen, amit a zágrábi kormány tervez. Amennyiben a horvát kormány nem mond le elképzeléséről, hamarosan 100 000-es tüntetést terveznek Zágrábban. 

A horvát alkotmány szerint minden olyan településen, ahol a nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 30%-ot, helyi szinten kötelező a kétnyelvűség. A 2011-es népszámlálás adatai szerint pedig Vukováron a horvátok aránya 60% körüli, a szerb kisebbségé 35%, a maradék pedig egyéb nemzetiségű, beleértve olyan 1,5%-os magyarságot is. Az adatok világosak, akárcsak a törvény, ezért nincs mese, Vukováron (és még vagy 10 környező faluban) szerb nyelvű helységnévtáblákat kell felállítani, tartja a zágrábi kormány.

Vukovár horvát lakossága – és az ország többi részén élő horvátok nagy többsége – azonban hajthatatlan: szó sem lehet szerb nyelvű közfeliratokról. Holott a horvát és a szerb nem is külön nyelv, csupán tájszólásilag térnek el egymástól, körülbelül annyira, mint a székely és a palóc beszéd (vagy az oltyán és a moldvai). A különbség az ábécét illeti, a római katolikus horvátok a latin írásmódot használják, az ortodox szerbek viszont a cirillt.

Vukovar lehet Vukovár, sőt, még Valkóvár is, de semmiképpen sem Bykobap. Előbbi a 28 000-es szlavóniai város horvát neve, ékezettel magyar neve, majd annak Mohács előtti régi magyar változata, végül pedig a cirill betűs szerb elnevezés. Egyszerűen gyalázat lenne a Horvát Golgota nevét a szerb hóhér nyelvén feltüntetni, hangsúlyozta feldühödve a hétvégi tüntető tömeg. Inkább tegyék ki a magyar változatát, noha a magyarság 1,5%-os részaránya meg se közelíti az alkotmányos 30%-ot. A magyar felirattal semmi bajuk, az a 1102 és 1918 közötti több mint 800 éves horvát–magyar közös történelem elismerését szolgálná, hiszen ez időszak között Horvátország Magyarország társországa volt, a horvát történelem szinte elválaszthatatlan a magyartól, annyira összefonódott, hogy a Zrínyi/Zrinski és a Frangepán/Frankopan híres arisztokrata családok aranybetűkkel kerültek be mindkettőbe. Vukovár neve is a horvát–magyar összefonódás jelképe: a farkas jelentésű délszláv vuko és a magyar vár ötvözése.

A felbőszült horvátok tehát nem is annyira az alkotmányos kisebbségi nyelvhasználat elvét kérdőjelezik meg, hanem Vukovár szerb nyelvű, vagyis azonos, de cirill betűsen kiírandó változatát ellenzik hajthatatlanul. A két évtizeddel ezelőtti sebek miatt.

1991-ben, amikor Horvátország kivált Jugoszláviából, a szerbek fegyverrel támadtak a horvátokra a szerbek által lakott területek Szerbiához való csatolása céljából. A háború előtt néhány hónappal rendezett utolsó jugoszláv népszámlálás szerint a szerbek akkor is kisebbségben voltak Vukovárban, sőt akkori 32%-os arányuk kisebb a mai 35-nél, a horvátok aránya pedig 50% körüli volt. Mindezek ellenére 1991 augusztusa és novembere között a teljes mértékben szerb irányítás alatt álló, szerb nemzeti célokért küzdő jugoszláv hadsereg 36 000 harcosa ostromolta a kelet-szlavóniai szerencsétlen várost, melyet 1800 horvát védett. A húszszoros emberi fölény mellett a horvát védők csak könnyű puskákkal harcoltak, míg a szerbek nehéz fegyverzetet, tüzérséget, tankokat, légierőt vetettek be. 3 hónap szerb ostrom alatt Vukovár épületeinek 90%-a elpusztult, az igazi pokol azonban november 18-a, a város eleste után következett, amikor a megszálló szerbek kb. 2000 horvát civilt és katonát mészároltak le, gyerekeket, asszonyokat, időseket, aki csak kezükre került, s kb. 30 000-t űztek ki otthonukból nagyméretű etnikai tisztogatás során. Ez volt Európa legnagyobb háborús pusztítása a Második Világháború után, mielőtt később Boszniában újabb csúcsokat döntött volna. Még ennél is fájdalmasabb a városi kórház története, amikor a behatoló szerbek hidegvérrel mészároltak le 250 beteget (a kórház 400 beutaltja közül), akárcsak az orvosi személyzet nagy részét, amely 3 hónapig hősiesen küzdött a nehézségekkel és a hiányokkal, gyógyszerek, kötszerek, gyakran áram és víz nélkül dolgoztak, ápolták a betegeket. Mindezek mellett a tömeges tortúra és a nők ugyancsak tömeges megerőszakolása sem maradt el a szerb megszállók részéről a horvát – és kisebb részben magyar – helyi lakosság ellen. A magyarok ugyanis testületileg a katolikus horvátokkal rokonszenveztek, üldözték is őket az ortodox szerbek emiatt.

A daytoni békeegyezmény nyomán 1997-ben Vukovár és Kelet-Szlavónia visszatért Horvátország fennhatósága alá, s az 1991-ben elűzött lakosság nagy része visszatért otthonába, miközben a szerbek közül sokan Szerbiába menekült, főleg azok, akik részt vettek az atrocitásokban. 2011 őszére, a tragédia 20-ik évfordulójára a város újjáépítése is lényegében befejeződött, noha a háború nyomai még ma is meglátszanak, s Vukovár mai 28 000-es népessége jócskán elmarad az 1991-es 45 000-es szinttől. A város pedig társadalmilag kettéosztott: a horvátok és szerbek külön iskolákba, munkahelyekre járnak, még a szórakozóhelyek is elkülönültek.

21 évvel a Horvát Golgota után a sebek még nem gyógyultak be, még mindig frissek és fájdalmasak. A legtöbb vukovári család elveszítette valamelyik tagját, a sírokban nem a régi idők ismeretlen ősei nyugszanak, mint Európa más, etnikailag vitatott vidékein, ahol az unokák, dédunokák vagy ükunokák tisztelegnek a csak történelemkönyvekből ismert ősök előtt, hanem olyan közeli hozzátartozók, akiket szüleik, testvéreik, gyerekeik siratnak ma is.

Ezért is ellenzik oly hevesen a horvátok a szerb nyelvű közfeliratokat. Főleg, hogy a szerbek 21 év után sem kértek bocsánatot a történtekért, nem mutattak együttérzést, sőt, tavalyi megválasztása előtt Tomislav Nikolić, Szerbia államelnöke még szerb területnek nevezte Vukovárt és környékét.

Vukovár teljesen más, mint Európa bármely helye, ahol a kisebbségi nyelvhasználat a tolerancia, a nyitottság és az európaiság jele. A farkasvárban nem puszta számarányokról van szó, hanem gyalázatról a tragédia áldozataival szemben, vélik a kétnyelvűség ellen tiltakozó horvátok. Ilyen körülmények között a zágrábi kormánynak aligha lesz könnyű közös nevezőre hoznia a törvényességet és saját népe testi-lelki gyötrelmeit. Hasonló esetben ez alighanem máshol is komoly dilemmát okozna.