Zűr a felhőben

Idén november 1-től indult élesben Magyarországon az EESZT, vagyis az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér. Ez egy országosan egységes online rendszer, ami a háziorvosi és szakrendelőket, a kórházakat és a gyógyszertárakat egy informatikai hálózatba kapcsolja. Így lehetővé teszi azt, hogy a beteg adatai (a háziorvos által felírt gyógyszerek, a vizsgálatok, a leletek) egy helyen legyenek. Vagyis nem kell papírokat lobogtatva járkálnunk orvostól orvosig, mert minden fontos információ ott lesz a számítógépben.

– Az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (EESZT) próbaidőszaka hibátlanul zajlott le, a rendszerhez november 1-jével valamennyi közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónak csatlakoznia kell – mondta az e-health koordinációért felelős miniszteri biztos sajtótájékoztatóján. Vartus Gergely elmondta, hogy a rendszer március 15. és augusztus 15. között tartó pilotidőszaka alatt nyolcvan intézményt vontak be, 400 ezer egészségügyi adat és ennél is több e-recept keletkezett. Az országos kiterjesztés szeptember elején indult, és eddig 4722 háziorvos, 2705 gyógyszertár, 315 járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátó intézmény kezdte meg a csatlakozást, tehát az egészségügyi szolgáltatók 75-80 százaléka. A papír alapú receptek továbbra is használatban maradnak. A rendszer a november 1-je utáni és a pilotrendszerben született adatokkal töltődik fel, de további fejlesztésével az elmúlt öt év – intézményeknél meglévő – betegadatai is a felhőbe kerülnek hamarosan. Az EESZT-hez jövő év november 1-jével csatlakozniuk kell a magánszolgáltatóknak is, és az Országos Mentőszolgálat is akkortól lép majd be.

A kormányoldal által közölt fenti adatok mögött azonban majd minden oldalon – orvosok, betegek, gyógyszerészek – inkább a bizonytalanság, sőt néha az értetlenség, tanácstalanság jellemző. November közepén például, mikor legutóbb a rendelőben voltam, rákérdeztem a háziorvosomra: akkor most nekem a felhőben írja-e fel a havi gyógyszereimet? Dehogy, válaszolta, ők még nem is kapták meg a kártyaolvasót, amivel az én nem létező e-személyimet le tudnák olvasni... És az adatok sincsenek fent. A rendszeres kardiológiai kontrollvizsgálataimról egyetlen adat sem szerepel... Nem látnak semmit a cukorbeteg szakrendelésen rögzített adataimból sem, maradnak hát egyelőre a papír alapú ambuláns lapok, amelyeket hurcolok magammal. Az orvos a fejét fogja: mikor lesz ebből énekes halott, a Jóisten a tudója... Pedig az én háziorvosom fiatal, így a számítástechnikai ismeretek hiánya sem írható a rovására. De hogy az szakorvos-hiánnyal küzdő ágazatokban – és bőven van ilyen –, ahol a már nyugdíjas orvosokat foglalkoztatják vissza, miféle továbbképzésekre lesz szükség? Hát megtippelni sem merem.

Így aztán a szokásos módon megkaptam a receptjeimet, irány a patika. Ismerős a gyógyszerész is, visszatérő „vendég” vagyok náluk. Rögtön kérdezem: no, látja-e a vényeimet a felhőben? Keserűen nevet a tréfán. Dehogy, mondja, egyelőre csak az égen lát felhőt, azt is keveset, mert ma hétágra süt a nap... Hát kiadja a gyógyszereimet hagyományos módon.

Az üggyel kapcsolatos „városi folklór” ennél is cifrább. Rémhírek terjednek: mostantól csak az kaphat gyógyszert, akinek van e-személyije. A lakosság kb. 1 tizedének van már ilyen. Sőt, még a kártya formátumú személyi sem általános, a 60 év feletti lakosság nagy részének még a régi kiskönyv formátumú igazolványa van, és már ki sem cseréli, mert haláláig érvényes. Másik rémhír: az orvos meg tudja nézni, hogy kiváltottam-e a felírt gyógyszert... ez mondjuk igaz. De az nem, hogy akit ezen kapnak, azt megbüntetik. És Isten a tudója, hány nyugdíjas van, akinek, miután kifizette a rezsijét, el kell döntenie, hogy eszik, vagy gyógyszert vásárol.

És persze közhírré tétetett, hogy mi, betegek is megnézhetjük, mi került fel rólunk a rendszerbe. Ehhez mindössze egy számítógép, internet-hozzáférés, ügyfélkapu-nyitás szükséges – és persze megfelelő számítástechnikai ismeretek. A tanyasi Mariska néni és Pista bácsi valószínűleg soha nem látja meg majd, mit tudnak róla az orvosok.

Nem állítom, hogy a rendszer rossz. Angliában, Svédországban például már régóta működik, és állítólag az EU ajánlása szerint 2020-ig minden uniós országban be kell vezetni. Csakhogy azt hiszem, Kelet-Európa még nem érett meg erre. Persze, előbb-utóbb mindenhez fel kell nőnünk, ha haladni akarunk a korral. Mégis, informatikus barátom mondását juttatja eszembe ez az ügy: „Az elmélet a gyakorlattal elméletben mindig megegyezik. A gyakorlatban viszont szinte soha.” Hát itt van az eb elhantolva, nyájas olvasó... De lehet, hogy már az is a felhőben valahol...