Zűrzavar

Annyira zavaros a jelenlegi hazai politikai helyzet, hogy ennél zavarosabb már nem is lehetne.

Egymást érik a kormányellenes tüntetések, melyeket szerdán Bukarestben – a szakszervezetek szerint – egy nyolcvanezres grandiózus demonstráció fog kicsúcsosítani.

Azokban az órákban tehát, amikor a parlament az ellenzék bizalmatlansági indítványát lesz hivatott (kénytelen) megvitatni, hogy eldöntse, meneszti-e a  (ki tudja hányadik) Boc-kormányt, e szándékot az utca nyomása is erősíteni fogja.

Kérdés azonban, hogy a szakszervezeteknek és a civilszervezeteknek van-e jelenleg elég erejük arra, hogy megfelelő súllyal mozgósítsák az elégedetlen tömegeket, ami még akkor is kérdés marad, ha már közismert, hogy e mozgósításba az ellenzéki pártok is besegítenek.

A hatalomnak azonban (még) erősek az eszközei ahhoz, hogy csökkentsék a fővárosi megmozdulásban résztvevők számát, és ahhoz is, hogy szavazatokat biztosítsanak és vásároljanak maguknak.

Így hát a bizalmatlansági indítvány sorsa igencsak bizonytalan, benyújtói sem beszélnek már olyan magabiztosan, mint pár héttel ezelőtt, a legoptimistább vélemény már az ötven-ötven százalékos esély.

Az ellenzék ugyanis ahelyett, hogy a közös cél érdekében összefogott volna, talált  volna egy új Johannis-megoldást, ismét a saját szűk pártérdekeinek csapdájába került: számukra a lényeg már nem az ország sorsa, hanem az, hogy ki legyen a miniszterelnök, a következő elnökválasztáson az államfő, melyik párt milyen súllyal vegyen részt egy  új kormányban.

Mivel pedig a fürdővízzel együtt már előre kidobták a csecsemőt is, egy pár héttel ezelőtt még majdnem biztos sikernek tűnt újrakezdést veszélyeztetnek.

A hatalom pedig, úgy tűnik, már előre ünnepel, bár még nem tudja, hogy nem a medve bőrére iszik-e.

Hogy ne legyenek árulói, mint az előző bizalmatlansági indítványnál, azt a ravasz és antidemokratikus taktikát találta ki, hogy saját honatyái se pro, se kontra ne szavazzanak, s így elkerülhetik „ az esetleges tévedéseket”.

Meglátjuk, hogy ezt az „értékes útmutatást” betartják-e az összes kormánypártiak, közöttük az RMDSZ-esek is, vagy lesznek közöttük olyanok is, akik nem pártparancsra szavaznak.

Most majd arra: lenni vagy nem lenni a kormánynak.

Ha egyik kutya, másik eb, úgyis mindegy.

Ha nem, még reménykedhetünk valami jobban.