Álláspont

„Auschwitz ma múzeum. Falai közt a múlt – és bizonyos értelemben valamennyiünk múltja – azzal a véghetetlen súllyal és igénytelenséggel van jelen már, ami a valóság mindenkori legbensőbb sajátja, s attól, hogy lezárult, csak még valódibb, még érvényesebb. Legotthonosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi eszköze – az utolsó elhányt bádogkanálig – soha nem látott metamorfózison ment itt keresztül.

Ma, január 24-én volt 160 éve Moldva és Havasalföld egyesülésének, azt követően, hogy az évszázadokig különálló mindkét román fejedelemségben ugyanazt a személyt választották meg uralkodónak, s ezzel megindult a románság egyesítése egyetlen államban.

Tudjuk, hogy szerte Erdélyben folyamatosan épülnek a görög keleti kolostorok. Többek között a Bihar megyei Érmihályfalván is, ahol a lakosság 85 százaléka magyar anyanyelvű.

Tegnap Davosban, a magunk (alacsony) nézőpontjából elképzelhetlenül exkluzív és drága svájci üdülőhelyen elkezdődött a Konferencia.

Sok évvel ezelőtt meglepődtem, amikor Japánról szóló tévéhíradókban szájuk elé illesztett maszkkal férfiakat, nőket mutattak az utcán, meg a tömegközlekedési eszközökre tülekedés közben télen, influenzajárvány idején.

Hallottam, meg láttam is (volt képük hozzá) az egyik tévéműsorban, hogy Trump amerikai elnök fogadást adott az egyetemi bajnokságot nyert futballcsapat tiszteletére. (Valószínűleg az amerikai foci, nálunk rögbiként ismert sportágról van szó. Ha mégsem, akkor elnézést kérek.)

Egyszer írtam egy jegyzetet arról, hogy milyen szép dolog lenne, ha tanintézeteinkben
az oda látogató tudomást szerezhetne azokról a jeles személyiségekről, akik ott oktattak, avagy annak az alma maternek a padjait koptatták. Tudósokról, jeles értelmiségiekről, felfedezőkről, sportolókról.

Fontolóra kellene venni, hogy az Európai Unió új szabályokat alkosson az orvosok elvándorlásának korlátozása érdekében – vetette fel Jens Spahn német egészségügyi miniszter.

Ma január 18-át mutat a naptár, és Romániának még nincs 2019. évi költségvetése. Vagyis nem tudni, melyik felsőbb vagy alsóbb szintű intézmény, szervezet mennyi pénzből gazdálkodhat ebben az esztendőben, következőképpen tervezni sem képes, pénzügyi szempontból tehát meglehetősen nagy a fejetlenség.

Ismét eltelt egy év, a naptár szerint 2019-et írunk. Egy évvel idősebbek lettünk, keserűek és kiábrándultak is, s ha számadást kellene végeznünk, hogy mi történt velünk az elmúlt esztendőben, talán legyintenénk, hogy semmi különös.

Szóvá tettük már más alkalommal, még az Unió Tanácsa elnökségének átvétele előtt, hogy Románia rosszkor került sorra, mert a kontinens jó részének komoly gondok elé kell néznie az év első felében.

A január 15., keddi nap rengeteg, bennünket közvetlenül érintő témát kínál a kommentátornak. Hétfőn este ugyanis Strasbourgban, Európa egyik fővárosában újabb lépés történt afelé, hogy Románia átvegye az Európai Unió Tanácsának a soros (tulajdonképpen január elsején életbe lépett) elnökségét, tegnap pedig a román miniszterelnök az Európai Parlament előtt mutatta be elképzeléseit, programját az EU következő fél esztendejéről.

Kínos helyzetbe sodorta a bukaresti hatalmat az EU-s elnökség átvétele. Románia ugyanis reflektorfénybe került, a PSD–ALDE-hatalom korrupciós ügyei immár nemzetközi szintre jutottak.

Hol húzódik meg a jövőt hosszú távon meghatározó választóvonal Európában? Orbán Viktor első idei sajtóértekezletén vetette fel az EU-n belüli jelentős törésvonal helyzetét, ami meghatározó lesz a kontinens és az Unió jövőjét illetően.

A múlt év búcsúztatóját és az új év köszöntését szülővárosomban, minden magyar fővárosában töltöttem. Budapest még karácsony előtt ünnepi díszbe öltözött, a belváros utcái fényárban úsztak, a kirakatok ragyogtak, és egy este a Duna-parton, a csodálatos hidakkal, a kivilágított Parlamenttel, az Országházzal méltán kivívja a külföldi turista csodálatát.