A cukorbetegségről

A cukorbetegség olyan kóros állapot, amelyet már időszámításunk előtti 2. században is ismertek, görögül diabetes-nek nevezték el, fő tünetére, a megnövekedett vizeletmennyiségre utalva. Az okát nem ismerték egészen a 19. század végéig, amikor P. Langerhans felfedezte a hasnyálmirigy szigeteit, amelyeket később róla neveztek el és amelyek az inzulin kiválasztását biztosítják.A táplálékkal felvett szénhidrátokat a tápcsatornában az emésztőenzimek glükózra bontják, ez a bélfalon keresztül a vérbe kerül és ezúton a test minden részébe eljutva energiaforrásként szolgál. A vércukorszint állandóan kontroll alatt van és csak bizonyos határok között változik, míg egy hosszabb-rövidebb böjt alatt is a normális tartományban marad, mert a májban folyamatos szőlőcukor-újraképzés zajlik, ami biztosítja a vércukor konstans szinten tartását. Ezt a folyamatot két hormon szabályozza: az inzulin és a glukagon. A cukorbetegségnek több típusa létezik, az 1-es típusú diabetes mellitus (más néven inzulinfüggő diabetes mellitus) az esetek 10%-át teszi ki. Ez egy autoimmun betegség, melyet abszolút inzulinhiány okoz. Hátterében az áll, hogy a szervezet immunrendszere idegenként ismeri fel a saját sejtek egy részét, és autoimmun-gyulladás következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei. Ez a diabétesz bármely életkorban előfordulhat, de a leggyakrabban gyermek- és fiatal felnőttkorban jelentkezik. A 2-es típusú diabetes mellitus (más néven nem inzulinfüggő diabétesz) az évek hosszú során át alakul ki. A betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség, a tünetek csak lassan alakulnak ki, gyakran a különböző szövődmények megjelenése kapcsán diagnosztizálják a kórt. Az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással. A 2-es típusú betegek 80%-a elhízott, többségük magas vérnyomástól is szenved. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki. Klinikai tünetei között megemlíthetjük: fáradtság, teljesítménycsökkenés, farkasétvágy, izzadás, fejfájás. Ha magas a vércukorszint, akkor nagy mennyiségű vizelet gyakori ürítése, szomjúságérzet és nagymérvű ivásigény jelentkezik, a betegnél jelentős testsúlyvesztés áll be. A folyadék- és az elektrolit-háztartás zavarai miatt éjszakai vádligörcsök, látászavarok keletkeznek, a bőrön viszketés (gyakran a genitáliák és az anus környékén) jelentkezik, de előfordulnak bakteriális és gombás bőrfertőzések is. Elég gyakoriak a potencia- vagy a menstruációzavarok is. A laborvizsgálatok során az éhgyomori vércukorszint 126 mg/dl vagy 7,0 mm/l-nél magasabb. Az inzulin hiánya előidézheti a diabéteszes kómát, ami a cukorbetegség legveszélyesebb komplikációja, hiszen ez egy életveszélyes állapot. Ha a vércukorszint nagyon alacsonyra csökken (téves inzulinadagolás folytán), a hipoglikémia kóros állapota áll be, amelynek tünetei: viszketés, sápadtság, hideg izzadás, remegés, hányás, összecsukló térd, gyors szívverés, idegesség, koncentrációzavar, farkasétvágy, majd később előrehaladott állapotban szédülés, beszédzavar, látászavar, koordinációzavar, hallucináció, bénulás, pánik, az eszmélet fokozatos elvesztése, kómás állapot áll be. Ez sürgős orvosi beavatkozást igényel, amikor gyorsan felszívódó cukrokat, többnyire intravénásan glükózt alkalmaznak. Szövődményei között megemlíthetjük a nagy átmérőjű vérerek (artériák) károsodását, gyorsan kifejlődő érelmeszesedését. Leggyakrabban a szív koszorús- erei, az agyi erek és a végtagok (elsősorban a láb) artériái érintettek. Jelentkezhet még a diabéteszes nefropátia (vesemegbetegedés), a recehártya (retina) megbetegedése. Európában a szerzett vakságok 30%-a a diabétesz következtében történik. Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése azonnal inzulinnal kezdődik, a 2-es típusú cukorbetegségnél a betegség kezdetén ajánlott az életmód- változtatás, diétával, testsúlycsökkentéssel, sporttal. A betegség előrehaladásával már tablettás, antidiabetikus gyógyszerek adására kerül sor. A betegség megelőzésénél nagy figyelmet kell fordítani az erre hajlamos egyéneknek a kiszűrésére, a rizikófaktorok csökkentésére, a korai diagnózis és kezelés elkezdésére és a szövődmények kialakulásának megelőzésére.Dr. Vajda Sándor főorvos