Az időskorúak táplálkozása

A kutatók szerint szervezetünk a táplálékok 40%-át hasznosítja, egyesek szerint valamivel kevesebbet, de a táplálkozással összefüggő keringési és véredénybetegségek az összes halálozás 40%-át adják. Az idős embereknél csökken az alapanyagcsere, azaz a szervezet működéséhez szükséges minimális energiamennyiség. Ez azt jelenti, hogy az életfunkciók fenntartásához kevesebb táplálékra van szükségük, mint az aktív életet élőknek. Az idős emberek egy részének a csökkent ízlelés és szaglás miatt – vagy ha magányos –, csökken az étvágya is, de a hiányos fogazat és a rágóizmok gyengülése miatt a nehezebben rágható ételek fogyasztását is kerülik, sokszor a szükségesnél kevesebb folyadékot fogyasztanak és emiatt kialakul a szájszárazság és tápanyaghiány. Ez azért okoz nagy gondot, mert szervezetük gyengébb és fogékonyabb a betegségek kialakulására, mint a fiatalabbaké. A megfelelő testtömeg elérése, illetve fenntartása növeli a várható élettartamot, illetve az erre a korra jellemző betegségek (szív- és érrendszeri, ízületi betegségek, II. típusú cukorbetegség) tüneteit csökkenti, ezért célszerű már fiatal felnőttkorban, illetve a középkorúaknak is arra törekedni, hogy időskorra ne legyenek se elhízottak, se alultápláltak.   Az időskorúak étrendjének tartalmaznia kell gabonaféléket, gyümölcsöket, húsféléket, tejtermékeket, tojást, halat, zöldségeket, száraz hüvelyeseket, olajos magvakat, édességeket, és természetesen naponta két liter folyadékot. A fehérje-, zsír- és szénhidrát-mennyiség számszerűsítve az alábbiakat jelenti: egy átlagos testalkatú, átlagos fizikai aktivitású, 70 kg testtömegű idős esetében a táplálékkal elfogyasztott napi szükséges energiamennyiség kb. 1800-2000 kcal, a fehérjemennyiség kb. 54-60 g, a zsírmennyiség 60-66 g, a szénhidrátmennyiség kb. 260-290 g. Természetesen a fizikai aktivitás, a testtömeg, a fennálló betegségek ezeket a mennyiségeket befolyásolják, így egyes esetekben ez lehet több vagy kevesebb is. A vitaminok közül különösen a C-vitamin-, a folsav-, a niacin-, a B1-, B2-, B6- és B12-ellátottságnak van nagy szerepe, mivel ezek fontosak a memória romlásának megelőzésében. Az időskorúak nagy részénél a táplálkozási gondot az okozza, hogy fogazatuk hiányos, így a darabos ételek fogyasztása nehézséget okoz számukra. Fontos, hogy ebben az esetben folyékony és pépes étrenddel biztosítsuk a szükséges energia- és tápanyagmennyiséget. Az étrendbe jól beilleszthetőek a különféle levesek, főzelékfélék, mártások, szószok, kásák, pudingok, piskóták, tejes italok, turmixok, amelyeket hiányos fogazattal is el tudnak fogyasztani. A probléma ideális megoldása a fogpótlás, ami leggyakrabban a műfogsort jelenti, ezzel eleinte nehéz a harapás és a rágás, ezért érdemes puhább, nem ragacsos ételekkel kezdeni, majd fokozatosan áttérni a darabos ételek fogyasztására. Komoly gondot jelenthet, hogy csökken a szomjúság érzékelése is, és emiatt nagy a valószínűsége a kiszáradás kialakulásának, ami ebben az életkorban különösen veszélyes lehet. Ennek megakadályozása érdekében fontos, hogy minden étkezésben szerepeljen valamilyen folyadék, amit akkor is fogyasszanak el, ha nem érzik szomjasnak magukat. Emellett az étrend tartalmazzon bőségesen magas víztartalmú élelmiszereket, illetve ételeket (pl. tejtermékek, gyümölcsök, levesek, főzelékek). Gyakori probléma a székrekedés, amit többek között a lassult bélmozgás vált ki, ennek megelőzésére nélkülözhetetlen a rostbevitel növelése. Az idős ember táplálkozásának irányelvei a következők lehetnek: kimért étkezés; kevés állati zsír, inkább olaj; a fehérje minimuma feltétlenül szükséges; a kalóriaszükséglet fedezésére lehetőleg lassan leépülő szénhidrátokat kell fogyasztani, tehát kevés cukrot; a normális mennyiségű vitaminok nem elegendőek, többet kell használni, főleg ásványi elemekkel együtt; a vízháztartás, folyadékfogyasztás egyenletességét be kell tartani; sóból csak a rendes adag felényit; a fehérjék nagyobb része állati eredetű legyen, de a nehezebb húsfajtákkal szemben előnyösebbek a könnyen  emészthetők, a majorság, a hal stb. Az étkezésnek időt kell szentelni és ritmusát betartani külsőségeivel; a reggeli legyen bőséges, az ebéd normális, a vacsora szűkös; bőven kell gyümölcsöt, zöldséget fogyasztani. Végül szabály, hogy a megkívánt súlyt el kell érni, s a fölösleget le kell adni.Dr. Vajda Sándor főorvos