Utazási kellemetlenségek

A rendszerváltás után mind többen töltik szabadságukat különböző fejlődő országokban (elérhető árak és repülőjáratok, az egzotikum iránti érdeklődés miatt), és az utazók mintegy 30-50 százaléka ismerkedik meg azzal a kellemetlen tünettel, amit az utazási hasmenés néven diagnosztizálnak. 

Felmérések szerint a betegség előfordulásának gyakoriságában jelentős földrajzi különbségek vannak. Kockázata mérsékelt (20-25%) Kelet- és Dél-Európában, a szovjet utódállamokban magas (20-70%), de ugyanez érvényes Közel-Keletre, valamint számos ázsiai, afrikai és dél-amerikai országra.

A betegséget nagy mennyiségű vizes széklet, émelygés, néha hányás jellemzi. Gyakran társul hozzá hasi diszkomfort, puffadás, erőteljes bélmozgás, székleürítési inger, láz és gyengeség. Hirtelen kezdet, napi 4-5 laza széklet jellemzi, mely 3-4 nap múlva magától spontánul megszűnik. Az esetek 10%-a egy hétnél tovább tart, 1%-a egy hónapig vagy annál hosszabb ideig is elhúzódik, a kórokozóktól függően. A betegek 25%-a hány, 2-10%-a lázról és véres székletről is beszámol. A betegség forrása a széklettel szennyezett étel vagy ivóvíz, amelyek baktériumokat, vírusokat vagy parazitákat tartalmaz. A nem megfelelően kezelt ételek, félig átsült vagy nyers húsok (beefsteak), halak, kagylók, osztrigák, nyers zöldségek, gyümölcsök, csapvíz, jégkocka (akkor is, ha alkoholos italba rakják), tej, tejtermék viheti át a kórokozókat.

Ajánlott, hogy a turisták tartózkodjanak a hámozatlan gyümölcsök, majonéz, hideg szószok, salátás szendvicsek, a tölcséres fagylalt fogyasztásától. Biztonságos a dobozos vagy palackozott ital, kávé, tea, jégkrém vagy a felforralt víz fogyasztása.

Ez a betegség a fiatalokat gyakrabban érinti, mint az idősebb utazókat, mivel ők kalandosabb úti célt, utazási módot választanak, étkezési szokásaik is kötetlenebbek és részben az élet során szerzett immunitásuk is hiányosabb. Alapbetegségük miatt veszélyeztetettek a cukorbetegek, bél-, epe- ,máj-, és vesebetegek, a gyermekek, az idősek, valamint azok, akik gyomorsav-lekötő gyógyszereket szednek. A kórképek súlyosságát alapvetően a folyadékvesztés mértéke határozza meg. Az utazó maga is felmérheti állapota súlyosságát: enyhének tekinthető a só- és vízvesztés, ha a nyelv bevont, kissé tapadós, kifejezett szomjúságérzése van. Középsúlyos esetben a nyelv tapadós, a szemek besüppedtek, a vizelet-kiválasztás csökken, a szívműködés szapora, a pulzus elnyomható, a légzésszám emelkedett. Súlyos esetben a bőr könnyen redőbe emelhető, a szemek mélyen ülnek, a tekintet riadt, a légzés és a szívverés szaporább, a könny- és vizelet-elválasztás megszűnik, a beteg nagyfokú szomjúságról és gyakran lábikragörcsről panaszkodik.

Az utazók hasmenése az esetek egy részében megelőzhető a higiénikus rendszabályok szigorú betartásával, valamint az étkezéssel, folyadékfogyasztással kapcsolatos ajánlások figyelembevételével. Az antimikró-

bás profilaxis mintegy 60-90%-ban előzi meg a hasmenést, ennek ellenére nem ajánlott az antibiotikum rutinszerű használata, csak speciális esetekben. A legfontosabb a megfelelő folyadékpótlás (napi 2 liter sót, cukrot tartalmazó folyadék), esetleg motilitás- (bélmozgás) gátló gyógyszerek, és súlyos esetekben a megfelelő antibiotikum alkalmazása. Fontos, hogy utazás előtt ellenőrizzük, „házi patikánk” tartalmazza-e az úti célnak megfelelő gyógyszereket és tisztában legyünk azok alkalmazásával.

Dr. Vajda Sándor főorvos