Véradók világnapja

A véradók világnapját június 14-én ünnepeljük a WHO, a Nemzetközi Vöröskereszt, a Véradók Szervezeteinek Szövetsége és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság javaslatára. 1868-ban ezen a napon született az osztrák származású amerikai Karl Landsteiner Nobel-díjas orvos, immunológus és patológus, aki felfedezte az AB0-vércsoportot. 1930-ban élettani-orvosi Nobel-díjat kapott a fő vércsoportok felfedezéséért és a vércsoport-meghatározás AB0 rendszerének kidolgozásáért. Ez az eljárás tette lehetővé a vérátömlesztés alkalmazását a mindennapi orvosi gyakorlatban. A bécsi Patológiai Intézet munkatársaként (1898–1908) Landsteiner alapvető különbözőségeket talált az emberi vérben. Ezek a különbözőségek magyarázatot adnak a teljes vér válogatás nélküli transzfúziójában rejlő veszélyekre. 1901-ben kimutatta, hogy az emberi vérnek legalább három alapvető típusa létezik attól függően, hogy a plazmamembránhoz (a vörösvértestek külső burkához) milyen cukortartalmú vegyületek, ún. antigének kapcsolódnak. Landsteiner a típusokat A-, B- és 0-val jelölte. Egy negyedik csoportot (AB típus), amely mind az A, mind a B antigént hordozza és nincsenek AB antitestjei, egy évvel később ismerték fel. Landsteiner 1927-ben két további típust (M és N) fedezett fel, valamint 1940-ben a Rhesus-, más néven Rh-faktort. Ez utóbbit arról a majomfajról nevezték el, amelyben kimutatták. Az Rh-faktor anyák és magzatok vérében olyan eseménysorozatok okozója lehet, amelyek abortuszhoz vagy koraszüléshez vezethetnek, vagy az újszülött súlyos betegségét eredményezhetik. Landsteiner munkája fontos fejezettel járult hozzá az igazságügyi orvostan fejlődéséhez is, mert elfogadható bizonyítékot szolgáltatott apasági keresetek és gyilkossági tárgyalások esetében. Annak bizonyítása, hogy a vércsoportok specifikus géneken keresztül öröklődnek, hasznos segítséget nyújtott az emberi genetika és antropológia tudományában. Landsteinert a bécsi egyetemen a patológia egyetemi tanárává nevezték ki (1909–19), majd a New York-i Rockefeller Institute for Medical Research professzora lett (1922–43). Könyve: The Specificity of Serological Reactions (1936) klasszikus írás, amely elősegítette az immunokémia tudományának kialakulását. A véradók világnapjának célja felhívni a figyelmet a véradás fontosságára olyan időben, amikor a világ lakosságának 82 százaléka nem lehet biztos abban, hogy szükség esetén jut számára elegendő fertőzésmentes vér. A WHO rámutatott arra, hogy az egészséges vérrel történő, kielégítő szintű ellátás elengedhetetlen feltétele a betegségek megelőzésének és lényegi eleme a hatékony egészségügyi ellátási rendszernek. A szervezet felmérései szerint 178 országból csupán 39-ben számíthatnak arra, hogy a szükséges vértartalékot teljes mértékben az egészséges véradóktól szerezhetik be.