A néhai szövetkezetek

Ha egyszer megírnák Arad ipartörténetét, akkor abban mindenképpen helyet kellene szorítani a kisipari szövetkezeteknek is. Nem is kicsit! Egyrészt azért, mert közülük néhány sikeres vállalkozás átment állami tulajdonba, s belépett a város, sőt az ország nemzetközi tekintélyt szerző iparvállalatai közé. 

A Preciziából lett az óragyár, az Artexből a konfekciógyár, az Arădeancaból a babagyár. Hogy ezek mennyi valutát hoztak a szocialista Romániának, azt a közgazdászok tudnák kiszámolni, ha hozzáférnének a vállalatok dokumentumaihoz.

De a többi, kisebb jelentőségű szövetkezet is jól működött mindaddig, amíg hozzáértők vezették őket. Amíg a párt nem küldte a fejükre elnöknek, alelnöknek, párttitkárnak, káderesnek saját megbízható politikusait. Kényelmes életet élni. Közülük azok, ahol az okosabb vezetők hagyták tevékenykedni az öreg szakikat, tovább virágoztak. Az 1990-es évek privatizációnak nevezett rablásáig.

Nem hiszem, hogy manapság van olyan személy, aki érdemleges választ tudna adni arra a kérdésre: hová lett ennek vagy annak a szövetkezetnek a vagyona. A műhelyei, gépei, üzletei, anyag- vagy készáru-raktára. Az óriási tőkét jelentő emberi hozzáértésről nem is beszélve. Minden csendesen felszívódott. Manapság nem gyártunk semmit, legfeljebb bedolgozunk ennek vagy annak a nemzetközi nagyvállalatnak.

Mi meg mondhatunk egy rekviemet a jó hírű aradi szövetkezetekért (is)!