Bankok

Már senkinek sem titok, hogy a jelenkori emberiség a banktőke igájában él. Egyénenként is, államonként is olyan hatalmas adósságok halmozódtak fel a világon, hogy a teljes összeget (valószínűleg) ki sem lehet számolni.

Manapság naponta milliárdok röpködnek egyik banktól a másikig, átutalás formájában. Elgondolkozom: mi lenne (például), ha csak egy-két állam készpénzben kérné a Nemzetközi Valutaalaptól a számára megítélt kölcsönt. Ha az IMF bankja előtt a kifizetés reggelén megjelennének az illető országok biztonsági őrökkel védett páncélozott kamionsorai, hogy bepakolják a dollár- vagy eurókötegeket. Avval az indokkal, hogy nekik, illetve állampolgáraiknak pénzre, és nem átutalási papírra van szükségük. Nagy slamasztikában (mondhatnék mást is, de úriember vagyok) lennének az intézmény (IMF) vezetői, mert egy pillanat alatt a laikusok számára is kiderülne a turpiság: a Valutaalapnak nincs pénze, csak papírja. De pénzt kölcsönöz!

Mint ahogy kölcsönöznek devizában (igaz, csak tízezreket) azok a hazai kereskedelmi bankok is, amelyeknek néhány száz, talán ezer dollárjuk, eurójuk ha van a trezorban. Előfordul, még annyi sem, mert (például) a Western Unionon keresztül átutalt banális összeget nem tudják kifizetni a kliensnek svájci frankban vagy amerikai dollárban. Ha a betétesek csak kicsi hányada egy időben kérné ki a pénzét, néhány perc alatt csődöt jelenthetnének.

Hogy meddig áll még ez a homokra épített (bank)világ, nem tudom. De hogy előbb-utóbb kártyavárként fog összeomlani, az bizonyos.