Boldogabbak lesznek?

Kaptam egy emailt a világ „primitív” népeiről. Kihalófélben lévő népcsoportok – a küldemény címe. Felvételek Ázsia, Afrika, Új-Zéland, Dél Amerika olyan népeiről, amelyeket még nem, vagy csak részlegesen érintett a 21. század technikája. 

A közember által is hallott, hallhatott népnevek, mint a kazahok, csukcsok, nyenyecek, maszájok, maorik mellett felvételek Mongólia, Indonézia, Pápua Új Guinea, Új-Zéland, Etiópia, Namíbia, az Andok olyan népei köréből, melyekről még soha nem olvastunk. Csak néhányat említek, nem tudományom fitogtatásáért: raborik, samburuk, havarok, hulik, vanuduk stb…

Bevallom, nagyon elszomorító összeállítás! Szemmel láthatóan boldog népek, de helyenként nyilvánvaló: őket is meglegyintette a mi civilizációnk szele. A társadalmukba, mindennapi életükbe belecsöppent fényképezőgéppel, magnóval és tévékamerával, a konzervekkel, az autóval. A helyiek által a vadászatnál használt dárda, íj és nyílvessző, lasszó mellé a főnököknek (ki másnak?) ajándékozott lőfegyverrel.

Felmerül a kérdés: jogunk van-e beleavatkozni az életükbe? Talán elfogadom, hogy feltérképezzük őket. De miért húznak villanyvezetéket a jurtáig? Eggyel több polgárt beírni a nyilvántartásba adófizető polgárként?  

Hogy civilizációnk kiterjesztésével a helyiek nem lesznek boldogabbak, abban bármiben fogadok. Nem vagyok egyedül, aki ha tehetné, hozzájuk költözne mindenfajta civilizációs flanc hátrahagyásával!