Csak a találékonyak boldogulnak

Eddigi összeállításainkban megpróbáltuk feltárni, milyen évet zártak a mezőgazdászok, az állattenyésztők, a kertészek, a gyümölcstermesztők, a szőlészek stb. Ezúttal annak nézünk utána, hogy a csapadékos 2010-ben hogyan tevékenykedhettek a méhészek. 

Valószínűleg sokan tudják, hogy Ménesen, Kovács Árpád mérnök, méhész hosszú évek óta működteti az ország egyetlen méhészmúzeumát, ahol nem csak a méhészethez szükséges eszközök, hanem főként a méhészeti termékek tekinthetők meg, szerezhetők be.

– Mérnök úr, méhészeti szempontból milyen volt az elmúlt esztendő?

– Hát, kérem a legutóbbi 25-30 év közül a legrosszabbnak tekinthető méhészeti szempontból. Ami azt jelenti, a mézhozamok igen alacsonyak voltak vagy teljesen kimaradtak. Az akácvirágzás idején hideg volt, a méhek nem járhattak, ezért mézet sem termeltek. A hársvirág nem adott mézet, a napraforgóvirág egy bizonyos ideig mézet adott, az utána beállt szárazság miatt azonban a virágokban annyira megkeményedett a por, hogy a méhek nem tudták kiszedni. Erdei méz sem volt, mert azt csak meleg, nedves levegőben, a nappali és éjjeli hőmérséklet közötti nagy hőingadozás, továbbá a hangyák közreműködésével tudják előállítani. Ha ezek a feltételek hiányoznak, nincs erdei, sötét színű méz, ami tulajdonképpen nem is méz, hiszen nem virágporból, hanem a levelek aljáról szedik a méhek össze. A levelek alját ugyanis a hangyák vagy a levéltetvek megszúrják, aminek a helyén a növény édes, vitamindús, ásványi anyagokban gazdag levet enged, amit a méhek összegyűjtenek. Mindent egybevetve, nagyon rossz év volt a tavalyi.

– A természeti tényezők miatt?

– A sikertelenségért nem csupán a természet, hanem a méhészek is hibáztathatók. Mégpedig azért, mert összefogással nem tudtak egy közös nagyraktárt létrehozni, ahol az egyes években termett sok mézet tárolhatnák, hogy szűk esztendő idején értékesíthessék.

– De hát Aradon van több méhészüzlet, amelyekben magánméhészek vagy a szövetségük értékesíti a mézet. Tehát bizonyos mértékű összefogás mégis létezik.

– Természetesen, van bizonyos összefogás, de kevés. Példának okáért, miért nem lehet azt megszervezni, hogy az időjárás által nem sújtott vidékeken termett sok méz egy részét az országnak arra a vidékeire juttassák, ahol keveset tudtak előállítani.

– Az Ön tavalyi eredményei is gyengék voltak?

– Szerencsére nem, mivel én más méhészektől eltérően, nem csak mézet termelek. Mert a méz mellett a virágpor fogyasztása is igen egészséges. A virágporral viszont a méhész ugyanannyit kereshet, mint a mézzel, ha odafigyel a begyűjtésére. A legegészségesebb virágpor a vegyes, vagyis poliflóra, de még ennél is erősebb a fűzfa virágának a pora, amelyik igen drága, külföldön a szokványos virágpor árának a dupláját fizetik érte. Éppen ezért, egyes méhészek a fűzfa-virágpor termelésére állnak rá. Egyébként a gyümölcsfák, a repce, a napraforgó virágporából is nagy mennyiséget lehet begyűjteni egy-egy virágzás alatt, amivel többet kereshetnek, mint magával a mézeladással.

– Eladható a sok virágpor?

– Az emberek ugyanúgy keresik, mint a mézet, tehát eladható.

– Hivatalosan menyit fizetnek a virágpor, illetve a méz kilójáért?

– Azt pontosan nem tudom, mert nem adom az államnak, de hallottam, hogy bizonyos támogatásokat is kapnak a méhészek, hogy mézet termeljenek. Tavaly támogatással sem igazán tudtak termelni, aki viszont év folyamán ráérzett, hogy nem lesz méztermés, az jól kereshetett a méhrajoknak az eladásával. 2010. ugyanis nagyon jó év volt a méhszaporulat szempontjából. Aki mézet nem termelhetett, eladhatta a kirajzott méheket, amelyek szintén jövedelemforrást jelentenek. Én is ezt tettem, méhrajokat értékesítettem. A virágpor mellett elő lehet állítani a propoliszt, ami erős antiszeptikus anyag, nagyon egészséges, finom, ráadásul értékes. Mivel a méhek amúgy is a gyógynövényekből gyűjtik a virágport, ugyanezt megteheti a találékony méhész is, ha a lehetőségek nem kedveznek a mézkészítéshez. Ehhez azonban ismernie kell, gyűjtenie, megszárítania, ízlésesen becsomagolnia, majd a mézhez hasonlóan értékesítenie kell a gyógynövényeket. Tehát egy szemfüles méhész, aki a munkája mellett odafigyel a környezetre, a természeti jelenségekre is, a méz mellett sok mindennel pénzt tud keresni. Az általam előállított minden fajta méz, méztermék és gyógynövény megtekinthető, megvásárolható a ménesi múzeumban, ahol a látogatók nem csak megkóstolhatják, de kimerítő tájékoztatót is kaphatnak a termékeknek a használatát, a gyógyhatásaikat illetően.

– Hány fajta termék található a múzeumban?

– Nem számoltam össze, de gondolom 40-50 bizonyára. Csak mézből van 5-6 fajta, de a mézzel elkészített gyümölcsök is szép számmal kerülnek. Ezen kívül a mézben lévő ásványoknak a gyógyhatása sem elhanyagolandó. Az ásványok kisugárzása hat a különböző belső szervekre. Ha az ásvány mézben található, az feltöltődik az ásvány kisugárzásának az energiájával, ezért az elfogyasztott méz jótékonyan hat az illető szervekre. Mindent egybevetve, manapság, amikor az időjárás szélsőséges megnyilvánulásai egyre gyakoribbak, a méhészet is bonyolultabbá vált. Csak azok tudják feltalálni magukat, akik a méztermelés mellett a fentebb említett dolgokkal is foglalkoznak. Ha nem csurran, hát cseppen valami. A diákokat minden alkalommal meghívom a méztermékeknek a megtekintésére, a természetes környezetben való megismerésére. Olyan eset is volt, hogy a diákokkal érkezett tanítónőnek adtam egy üveg mézet azzal a meghagyással, hogy reggelente minden tanulónak adjon egy-egy kiskanál mézet. A hétvégeken szervezett Jöjjön velünk kirándulás résztvevői sokszor hazafelé jövet útba ejtik a méhészmúzeumot egy kanál mézért, de hideg időben gyakran kapnak egy-egy csésze gyógyteát is mézzel, citrommal ízesítve. A mézfogyasztás, az egészséges életmód népszerűsítését nem elég, ha a méhészekre bízzák, ezt kormányprogramra kellene emelni.

– A méhészek megkapták-e a tavalyi évre szóló támogatást?

– Úgy tudom, akik méhcsaládonként legkevesebb 10 kiló mézet adnak át az államnak, támogatást kapnak. Összevetve azonban a támogatás, illetve a méz felvásárlásakor kifizetett összeget, a piaci árhoz viszonyítva veszteségben van a termelő. Éppen ezért, nem adok le mézet, nem igényelek támogatást. Aki termel 1000-2000 kiló mézet, az kénytelen ilyen alacsony áron is átadni a mézet, mivel a piacon nem tudná eladni. Ugyanakkor ildomos lenne meghonosítani az Amerikában bevált gyakorlatot, hogy a gazdálkodók fizetnek a virágzó kultúráiknak, gyümölcsöseiknek a beporzásáért. Ott ugyanis 10 dollárt fizetnek minden olyan méhcsaládnak a munkájáért, amelyik részt vesz a beporzásban.

– De hát a méhésznek megmarad a begyűjtött méz…

– Ilyen esetben nem mennek méztermelésre. Beszéltem egy amerikai méhésszel, akinek 1000 család méhe van, amivel beporzásra szakosodott. Úgy helyezi el őket a beporzandó parcellák mellett, hogy a munkájuk minél hatékonyabb legyen, ezért kap 10 ezer dollárt. Ha nyaranta beporoz 4-5 fajta kultúrát, megkeresi a 40-50 ezer dollárt, ezért a mézet csak egyszer pergeti, annak nagy részét is a méheknek az átteleltetésére. A hazai méhészeknek az lenne a leghatékonyabb támogatás, ha a kormány vagy a gazdálkodók fizetnének a beporzásért.

– Ön hosszú évek óta el szokta készíteni az időjárásnaptárt, vagyis a bizonyos hónapokban a méhek viselkedése alapján a következő év időjárásának az előrejelzését. Idén mire számíthatunk?

– Idén minden évszak végigjárja a maga periódusát. Vagyis, a tél hideg lesz március közepéig, hosszú lesz a nyár, de az ősz is, ami tulajdonképpen a téli napfordulóig kitart.

– Lesznek-e az évszakoknak szélsőséges megnyilvánulásaik?

– Igen nedves nyárt egy kimondottan meleg, hosszú ősz fog követni. Még decemberben is meleg ősz lesz 21-ig. Szélsőséges megnyilvánulásnak lehet nevezni a május 5–7. közötti igen erős lehűlést, ami igen káros lehet az akácvirágzásra, vagyis a méztermelésre, de a gyümölcsfákra is.