Égő pír

Első olvasásra rémisztőnek tűnik a villamosenergia-ár liberalizációs folyamatának a napokban egy kormányrendelettel megadott startlövése, ám a valóságban, legalábbis egyelőre, drasztikus áremelésre nem kell számítani. 

És a későbbiekben is mértékletességre kényszerítheti a szolgáltatókat a többszereplős felállás, de ennek tucatnyi feltétele van.

A dolog lényege, hogy idén szeptember 1-jétől csak az ipari fogyasztók számára kezdik el a hatlépcsős liberalizációs folyamatot, a háztartások számára pedig a tízlépcsőset 2013. július 1-jétől. A jelenlegi számítások szerint, első körben a cégek körülbelül 2 százalékos drágulásra számíthatnak, a lakosság pedig 1 százalékosra, ám mindenkinek érdemes odafigyelni, hogy az ipari fogyasztók mennyiért vásárolnak, hisz ettől (is) függnek az élelmiszerek, iparcikkek, szolgáltatások árai. De azt se felejtsük el, hogy a lakossági villanyár, a szabályozott piac ellenére eddig sem volt alacsony, mert a szolgáltatók az úgynevezett lakossági „kosárba” inkább nyomták a drágább, hőerőművek által termelt áramot, mint az olcsóbb víziermőművit vagy atomerőművit. Hogy miért? Mert ez utóbbi kettőt egy jól kiépült, ál-liberalizált piacon az úgynevezett „okos fiúk” vásárolták meg, és adták tovább jelentős felárral. De ez egy másik történet, és a helyzet egyébként ugyanaz, mint a földgáz esetében: az OMV Petrom vagy Romgaz az olcsó hazai földgázt világpiaci áron exportálja, jelentős hasznot produkálva, a lakosságnak pedig a drága orosz gázt nyomják a vezetékbe a szolgáltatók.

Visszatérve a villanyáramra, a liberalizálás első szakaszában, tehát 2013. július 1-jétől a lakossági „villanykosárba” (=a különböző módon előállított, lakossági fogyasztásra szánt villamos energia) 15 százaléknyi kerül a versenypiacról vásárolt áramból, ez pedig, mint említettük, várhatóan 1 százalékos azonnali drágulást jelent. 2014 januárjától a versenypiacról vásárolt áram aránya 20 százalék lesz, 2015 januárjától 40%, s így tovább 2017 decemberéig, amikor eléri a 100 százalékot. Hát, ekkorra már számítani lehet, hogy a most fizetett ár dupláját kérik majd el, de ismétlem, minden attól függ, hogy hány magánszolgáltatót enged a Transelectrica és az Enel lobbija a piacra, hányan mernek majd az olcsóbb áram reményében szerződést kötni velük, képesek lesznek-e az új szereplők olcsó, vízierőművi, atomerőművi áramot leszerződni, vásárolni az úgynevezett OPCOM-piacról, és a többi, ma még jobbára csak sejthető, de láthatatlan feltétel. És még valami: a mai villanyszámlát nem csak az elfogyasztott áram terheli, hanem a rádió- és tévéadó mellett fizetjük a megújuló energiák bevezetéséhez szükséges hozzájárulást, szállítást. Vagyis 2017-ben ezektől a járulékos költségektől is függ majd a számla, hisz ha kizárólag az áramköltséget vesszük, akkor a drágulás nem haladja meg az 50 százalékot.

A liberalizálással párhuzamosan, a kormány által most elfogadott törvénytervezetben az is szerepel, hogy a szolgáltatók kötelesek lesznek 2020-ig a háztartások legalább 80 százalékát intelligens villanyórákkal felszerelni. Ezek lehetővé teszik, hogy bárki, bármikor leolvashassa, mennyit fogyasztott az előző számla óta, mennyit kell majd fizessen ezért, épp abban a pillanatban hány lejes áramot „éget”. Szintén a lakosság védelmét szolgálja, hogy amennyiben valamelyik szolgáltatóval elszalad a szekér, a felügyeleti szerv, az ANRE hat hónapig hatósági árat vezethet be, s a fél év további három hónappal meghosszabbítható.

Arról is folynak már a tárgyalások, hogy a Transelectricát ki kellene venni a gazdasági minisztérium alárendeltségéből, és két másik minisztériumhoz kellene csapni, amelyek külön-külön ellenőriznék a tevékenységét, ezzel is növelve az átláthatóságot.

Sajnos azonban, akárcsak a világ fejlettebb részében (is), Romániában az energiaszolgáltatók, tulajdonosi formától függetlenül, állam az államban, érdekérvényesítő lobbijuk pedig annyira erős, hogy képesek törvényeket, rendeleteket, egész szolgáltatási rendszert saját képükre gyúrni.