Éhség

Magyar szólásmondás szerint „az éhség nagy úr”. Így igaz. Az éhes ember mindent megeszik. Számtalan példát tudnánk sorolni valamennyien, amikor a korábban finnyás, az elébe tett ételt az evőeszközzel csak ide-oda tologató ifjonc egy nyári táborban, kiránduláson, avagy egyetemi menzán, (korábban) netalán a katonaságnál egyszerre „mindenevővé” vált. A „vasszeget is megettük” egy-egy kimerítő menetgyakorlat után tartalékos tisztképző korunkban.

Az éhség egyre inkább világjelenséggé válik. A Föld hihetetlen gyorsan növekvő lakosságának jelentős hányada naponta úgy fekszik le, hogy korog a gyomra. Hogy nem tudja: holnap jut-e egy szelet kenyérhez, egy maréknyi rizshez. És az éhesek száma naponta tízezrekkel gyarapodik.

Miközben egy elenyésző hányad fényűző luxusban él. És nem csak a keleti világban! Az arab sejkek, indiai maharadzsák, nyugati filmsztárok, profisportolók luxusvilláiról készült összeállítások mindenki számára hozzáférhetően megtalálhatók a világhálón. Még a megbuktatott ukrán elnök vagy egykori belügyminiszterének különben nem is olyan rendkívüli palotája is a közember számára a mennyek országába illik. A csalogatókban olyan lakosztályokat kínálgatnak a turistaparadicsomokban napi néhány ezer dollárért, amelyek árából sok ezer éhezőt lehetne hónapokon keresztül megmenteni az éhhaláltól. Rothschild bankárcsalád összvagyonából az egész emberiséget asztalhoz lehetne ültetni. Számtalanszor! 

Nem tudom, hogyan fog végződni a világnak ez a megosztottsága. Valószínűleg nem is érem meg a megoldást. De ismétlem: az éhség az nagyon nagy úr. És előbb-utóbb az éhes ember elveszti türelmét.