Évente tízmilliárd műanyag zacskó!

Hallom a minap a rádióban, hogy a környezettel foglalkozó európai uniós szakemberek ismét meghúzták a vészharangot. Mondván: a világ belefullad a szemétbe. Kiszámították ugyanis, hogy évente 10 milliárdnál (!) jóval több műanyag zacskót használunk el Európában, amelyből talán kétmilliárdot hasznosítanak csak újra. 

A többi nyolc bekerül a szemétbe. Vagy a földbe. Netalán a vizekbe. (Csak megjegyzem: a Csendes-óceánon már egy sok négyzetkilométer kiterjedésű műanyag szemétből, palackokból, zacskókból álló összefüggő szigetet mozgatnak az áramlatok.)

Bár még tized milliméter vastagságú sincs, a zacskó lebomlási ideje is (bárhova kerül!) vagy háromszáz év. Addig szennyezi majd az utódaink környezetét. Azt még kitermelni sem lehet, mint a fémhulladékot a meddőhányókból.  

Vagy egy-másfél évtizede ugyanazok a szakemberek (talán elődeik!) nagy garral meghirdettek egy programot, miszerint a kereskedelmi egységeknek csak papírból, vagy más lebomló anyagból készült zacskóba szabad csomagolniuk az árut. Az a kereskedő, aki nem így jár el, egy bizonyos dátumot követően kemény büntetésre, majd üzletének bezárására számíthat. Nosza, akkor megindult az érdeklődés az ilyen fajta csomagolót előállító vállalatok termékei iránt, a papírgyárak reneszánszukat remélték a program bevezetésétől. Csakhogy…

Azt mondják, mifelénk minden csoda három napot tart. Sajnos, rájöhetünk, hogy Nyugat Európa is balkánosodik, hiszen már a kontinens azon felén sem kell olyan komolyan venni a rendelkezéseket, mint korábban, azokra is lehet aludni egyet. Mint Pató Pál uramnak. Mert hátha holnapután már nem is lesznek érvényben a határozatok. Vagy ha érvényben maradnak, azokat (busás ellenszolgáltatás fejében!) szándékosan felejtetik ugyanazok a politikusok, akik meghozták. És egy év elteltével ugyan ki emlékezik már rájuk?

Szóval mi, kelet-európaiak is hamar, kevesebb, mint egy évtized alatt rádöbbentünk: ha a nagy multinacionális cégek összefognak, akkorannyi a legszigorúbb uniós határozatoknak is. Jelen esetben a multiknak nem konveniált a némileg drágább új csomagoló, a papírzacskó, ezért nem is vezették be a tervezett rendelkezés alkalmazását. (Igaz, történt néhány biztató kísérlet, egy barátom a mai napig őrizget emlékül egy barna színű, az ilyenek használatára biztató zöld szövegű zacskót. Ennyivel maradtunk!)

Ez előbb említett okból kifolyólag, a bevezetőben (is) megkondított vészharang ellenére, szerte a világon még néhány évig biztosan megmarad a műanyag csomagolás. S ehhez hozzájön mindenféle áru szükséges, vagy teljesen felesleges fóliázása. Még akkor is, ha előbb-utóbb belefulladunk a magunk termelte, sok tíz milliárdnyira tehető zacskó- szemétbe. Utódaink csak abban reménykedhetnek, hogy a Földön belátható időn belül kimerülnek a szénhidrogén-tartalékok. Igaz, addigra talán elfogynak az erdők is!