Hatvan év

Vártuk az egykori királyi főgimnázium, a jelenlegi Moise Nicoară Főgimnázium uniós pénzekből restaurált épületének beígért novemberi ünnepélyes átadását. 

A temesvári cég igencsak igyekezett, szemmel láthatóan be is fejezte a munkákat. Ők leszerelték a külső állványzatot, elvonultak. A megnyitónak kijelölt időpont előtt, valószínűleg „felső utasításra”, a városi kertészet dolgozói kivágták az épület előtti lombos hársfákat, a területet füvesítették, oda fiatal facsemetéket ültettek. Talán azért, hogy jól lehessen fényképezni a homlokzatot, s kedvező fotókat lehessen küldeni a restaurálást finanszírozó Európai Uniónak.

Természetvédő biológus barátom azóta is fogja a fejét, panaszkodik, ha az iskola előtti hársfákról esik szó. Mind azt hajtogatja, hogy az a magyarázkodás, miszerint a fák életveszélyesek voltak, nem állja meg a helyét. A beteg fákat ugyanis manapság egyszerű módszerrel ki lehet választani. Ha voltak közöttük, csak azokat kellett volna kivágni. Annak, aki elrendelte valamennyi letarolását eszébe sem jutott, hogy hatvan év kell, amíg a most ültetettek (ha egyáltalán megfogannak) olyan lombozatúak legyenek, mint a kipusztítottak.

Hatvan év, az bő két emberöltő. Kinek van ideje azt megérni?